29. számú ház ikertestvére, a szomszédos 27. még úgy-ahogy sértetlen. Igaz, a kapu már eltűnt, így aki átlábal az üvegcserépen és a törmeléken, beljebb juthat. Körülnézhet, bár a hátsó udvarra és a gangra nyíló ajtókat-ablakokat hónapokkal ezelőtt elfalazták. A kapubejárat mögött virágmintás terrazzo; a salétrom ette vakolat alatt kopott puttófejek. A lépcsőház rossz szagú sötétjében szép kovácsoltvas rács kanyarog föl.

A két, hamarosan elfogyó ház bő száz évig állt a Wesselényi utcában, a Nyár és a Klauzál utca között. A nyolcvanas évek közepén, amikor a Budapesti Városszépítő Egyesület tagjai felmérték a Belső-Erzsébetváros épületeit, Bodó Imre nemcsak azt jegyezte le róluk, hogy "a művészi díszítés különösebb igénye nélkül" építették föl őket eleink, hanem pusztulásukra is kitért. Elvásott ereszekről, a falon végighúzott vezetékerdőről, pótolatlan színes üvegekről szólt a történet. Az ingatlankezelő nemtörődömségét a szerző a következőkkel magyarázta: "gondot állítólag azért nem fordítanak erre - és a környék többi házára -, mivel lassan szanálásra kerülnek. Ezt már mintegy 25 éve (!) várják a lakók".

Vagy tán még régebben. Hiszen a Belső-Erzsébetváros nagyszabású megújítását célzó tervezgetés még a világháború előtt megkezdődött. Az Erzsébet sugárút (később Madách sétány) új közlekedési főútvonalat nyitott volna a zsúfolt és elavult városrészben, és elősegítette volna a tőle távolabb eső városszövet megújulását is. A háború után még ennél is merészebb tervek kerültek előtérbe. A Budapest folyóirat 1946/5. számában, Major Máté cikke mellett például látni egy makettet, amelyen szinte az egész városrész helyét kelet-nyugati tájolású, sokemeletes sávházak foglalják el.

A tervek megvalósítására azonban nem került sor. A hetvenes évek végére Erzsébetváros lakásállománya átlagosan 86 éves lett, az épületek fele sosem volt felújítva. A realitásokkal számoló MSZMP KB ekkor új irányelvet alkotott: kimondatott, hogy a meglévő lakások felújítása legalább olyan fontos feladat, mint az újak építése. Ennek megfelelően megszületett a VII. kerületi rehabilitációs program. A Dohány, Síp, Wesselényi, Kazinczy, Dob, Nagydiófa utca, a Klauzál tér és a Klauzál utca által közrezárt városrészben hét tömböt jelöltek ki felújításra. Döntöttek a szűk utcák forgalmának csendesítéséről, a Nagymező utca vonalának tömegközlekedési úttá fejlesztéséről.

Végre 1982-ben megkezdődött a régóta halogatott beruházás. A hét tömb közül négyben az évtized végére látványos eredmények születtek: beépültek a foghíjak, megújultak, komfortossá váltak a régi házak, a tömbbelsőkben parkok nyíltak. A Nyár, a Wesselényi és a Klauzál utca közötti telkekig azonban már nem ért el a lendület. Ott maradt a lerobbant ikerépület, mögötte meg a világítótoronyként ágaskodó, negyvenes évekbeli bérház. Körülöttük csupa grund.

Nos, itt lesz most a szeptember óta nevében már létező Kéthly Anna tér. Egy hatalmas mélygarázs, rajta park. Ha eltűnik a Wesselényi utca 27. és a 29., megnyílik a tér. Akkortól farkasszemet néz majd egymással az 1924-ből való Klauzál utca 21. a maga magyaros tetődíszeivel és az 1909-es keltezésű, szecessziós Nyár utca 22., amelyen még ma is ott a hajdani tulajdonos táblája. "Professor dr. Kopits Jenő orthopaediai intézete" - szól a felirat.