Fél évszázaddal ezelőtt a posta vezetői azt remélték, dr. Sipos Gyula újításának köszönhetően a társadalom épp 24240 forintot takaríthat meg. Nem csoda, hogy az egyszerűen csak "ajánlási ragszám egyszínű nyomással való előállítása"-ként említett javaslatért menten ki is fizettek neki 200 forintot. Ugyanekkor Koltoi Géza is kasszírozhatott 100 forintot azért az ötletért, amellyel a "hetilapok összesítéséhez használt 104. sz. nyomtatvány jobb és gazdaságosabb kihasználását" érte el. Menczel Tihamérra viszont még további munka várt, hiszen javaslatát, hogy a "rádiódíj leszámolásán keletbélyegző-lenyomat helyett" kézírással tüntessék föl a dátumot, kis jelentőségűnek ítélte a főnökség, így aztán nem is díjazta.

e nemcsak ezek a hírek azok, amelyek miatt úgy látom, 1951 májusában az újítás lázában égett a magyar postástársadalom. A Szocialista Posta című kéthetilap május elsejére datált számában szinte minden cikk a teljesítmény fokozására és az új módszerek bevezetésére ösztönöz. Az elfogadott újítási javaslatok sorában - minden bizonynyal kedvcsinálóként - részletesen is méltatták például a "Kettős távbeszélő tartók felerősítésénél négyszögű facsavar alkalmazása" és a "Kisebb szomszédos postaforgalom gyors lebonyolításának biztosítása" című javaslatokat.

De arról is írtak, milyen problémákat kellene mielőbb megoldaniuk a fejlődés iránt nyitott postás dolgozóknak. Ilyen volt a "levélportó kiesés megakadályozása", a "tetőfedő anyagok átfúrása" és a "felmászás vizsgáló oszlopokra létra mellőzésével". Önök persze most azt kérdezik, miért kellett mellőzni a létrát. Nos, a helyzet a következő volt: "A vizsgáló oszlopokon korábban alkalmazott, s az oszlopokhoz rögzített falétrák használatát a postafőosztály éberségi okokból megtiltotta". A hordozható vaslétra drága volt, a mászóvas rongálta az oszlopot, világos, hogy égető szükség volt valamilyen újításra.

A postások újra való törekvése ráadásul tovább is ment a technikai gondok megoldásánál. A lap egyik szerkesztője például egy egész új szótárat tervezett a Monarchiában gyökerező, így német kifejezésekkel gyakorta élő szervezetnek. Az 1951. május elsejei, ünnepi számban például a "kancel" ellen harcolt. "Használjuk helyette a beosztószekrényt, amely kétféle: egyenes és kör alakú, s ha könyvelt küldemények szétosztására használjuk, abban az esetben lehetőleg el kell különíteni" - fogalmazott. (Ez, kérem, alighanem az egyik legelső volt a szocialista posta diadalai sorában. Elég elmenni a Postamúzeumba, hogy egy pompás, kör alakú bútordarabon felfigyelhessünk a feliratra: beosztószekrény.)

A lap emellett népszerűsítette a vezetékes rádiót - keresőgomb nem volt ugyan rajta, hiszen csak a Kossuthot vagy a Petőfit fogta, de cserébe olcsóbb volt az üzemeltetése, mint a valódi rádióké -, és részletesen beszámolt a munkaverseny állásáról. E hírek olvastán nagy lehetett a bánat a Budapest Keleti postahivatalban: Dombóvár 2 elhódította ugyanis az Élüzem címet. (A harmadik helyen "erősen állt" a Budapest 114 hivatal, azaz a Krisztina körúti gócposta.) Ugyanez a lapszám közölte a "szakma legjobb dolgozója" címért folyó verseny állását is. A listát végigolvasva impozáns eredményekre bukkanhatunk, legfeljebb - ötvenegy év múltán - azt tudjuk nehezen elképzelni, miként teljesíthetett 193 százalékot Kristály Dávid csomagfelvevő a Főpostán, 260 százalékot Pinczés Géza távirat-kézbesítő, vagy mi volt a titka Ladik Istvánnénak, aki 192 százalékos eredményt ért el a helyközi kapcsolások terén. (Puskás László, a győztes Morse-gépkezelő teljesítményét még érteni vélem: gondolom, gyorsabban kopogott.)