indez csak arról jutott eszembe, hogy nemrégiben kedves barátaim megleptek egy roppant hasznos könyvecskével. A kis gentleman (A diák, akiből úriember lesz) című füzetet 1924-ben adta ki Budapesten a Magyar Jövő Ifjúsági Irodalmi Rt. Szabó István Andor írását bizonyára nagy érdeklődéssel forgatta egykori tulajdonosa, Skrabsky Árpád, főreáliskolai VI. osztályos tanuló. A Zászlónk Diákkönyvtára 35. számú kötete gyakorlatilag minden kérdésben eligazította a nebulókat. Igaz, gondossága csak a fiúkra terjedt ki: a hátsó borító listája szerint a Magyar Jövő Leánykönyvtára kizárólag regényeket és kézimunka-útmutatókat kínált az ifjú hölgyeknek, viselkedésükre egy szó nem sok, annyit sem vesztegetett.

De nézzük inkább, milyen tanácsokkal szolgált a Magyar Jövő az ideális diáknak, akit így határozott meg: "egészséges testű, világosfejű, mélyérzésű, őszintén vallásos, modern magyar fiú". Nos, az ilyen gyermek számolt a szerző felismerésével: "Hány jóeszű, de csiszolatlan modorú ifjú szorult háttérbe a kisebb tehetségű, de jólnevelt ifjú mellett!" Hogy vele ez ne történhessék meg, eszébe véste például, hogy érzelmein és indulatain uralkodnia kell. Megtanulta, hogy a "szeszély és az idegességnek megnyilvánulása" a modern illetlenségek közé tartozik. Testtartása fegyelmezett volt, kezét zsebre nem dugta, nem fütyörészett, és nem tette a más tüsszentését még feltűnőbbé egy harsány "Egészségedre!" kiáltással.

Nem pletykált, társait nem szólította folyvást "barátom"-nak, és nem csapkodta a combját, bármily jól mulatott is. A dinnyét késsel és villával ette, a kalácsot törte, az almába bele nem harapott volna, pláne, hogy tudta, "a gyümölcsöt egészségi szempontból sem tanácsos héjastól enni". Mozgását és modorát tánciskolában csiszolta, utcán összefutó sokadalomban nem vett részt, a bélyeget meg nem nyalta volna. Ügyelt a bölcs intésre: "Mint mindennel, úgy a sporttal is csak módjával szabad élnünk. A csak sportoló ifjúság könnyen eldurvul".

Ami a nagyobb diákokat illeti, őket még ennél is komolyabb szabályokkal szembesítette a Magyar Jövő. Pontosan tudniuk kellett, hogyan ehetik a csirágot (ha adnak hozzá, külön fogóval), a fánkot (tépve) és a gyümölcsöt (ha a háziasszony is villa nélkül hámozza, elég csak késsel). Tisztában kellett lenniük az első vizit, a beteglátogatás, a bemutatkozás és a névjegyhagyás reguláival, az élcmesélés és a borravalózás megfelelő módjával. Egy felnövőben lévő kis gentleman az úttest felől kísérte a hölgyeket, nem dohányzott konflison, pláne nem dobált el gyufaszálat és cigarettavéget jégpályán. Ex! kiáltással nem ürített fenékig poharat.

Lovagias ügyeket - persze már csak a sikeres érettségi birtokában - segédei útján intézett, táncmulatságon kesztyű nélkül nem táncolt, szünóra után nem kötött új ismeretségeket. Cigányos mulatozásban nem vett részt, és egyáltalán, mindent megtett azért, hogy ne minősíthessék üresfejű zsúrfiúnak. Mert az utóbbi - akárcsak a zsúrleány - "elrettentő példa lehet mindenki előtt, hogy hova fejlődik az, ki a magánynak művelődésre szánt óráit nem ismeri". Olvasmányairól ezért naplót vezetett.