Anyám viszont azt meséli, hogy akkor ébredt benne örök bizalom az orvos iránt, amikor felismerte, hogy már a jelenlététől jobbra fordulnak a dolgok. "Kérem, először is üljön le" - kezdte a szülő megnyugtatását kedvenc fordulatával a doktor bácsi, aztán felsorolta, mi minden várható. Láz, kiütés, hidegrázás, hasmars - sorolta barátságos hangon, vagy egyszerűen csak megerősítette, hogy a Ferenc körúton az utóbbi évtizedekben viszonylag kevés gyerek halt éhen, majd mi is eszünk rendesen, ha megéheztünk.

Úgy érzem, hasonlóan megnyugtató jelenség lehetett az az orvos is, akinek az 1935/36-ban vezetett naplóját most adta kezembe a véletlen. Hat és fél évtized távolából követhetők általa nyomon mindazok a kórságok, amelyek a pesti gyerekeket sújtották. Lehel Józsika gyulladt füle, Járay Etelka vakbele, Kótay Erzsike mandulája, Simon Évi beütött bokája, Tóth Elek majd negyvenfokos láza mind-mind dokumentáltatott a lapokon. Látható, mennyi kínlódást okozott egy egyszerű skarlát vagy bárányhimlő, nem beszélve az antibiotikumok híján gyakorlatilag önmaguktól meggyógyulni kénytelen torkokról és fülekről.

Az ismeretlen doktor igen akkurátusan vezette a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. által rendelkezésére bocsátott naplót. Felírta a beteg nevét és korát, lakcímét és - olykor - szüleinek foglalkozását. Kitöltötte az "anamnesis, status praesens, decursus" rubrikákat, és néhány szóval jelezte, milyen "diagnosis"-t állított föl, és ennek értelmében milyen "therapiát" javasolt alkalmazni. Utalt rá, ha citromos teát, levest vagy borogatást rendelt, fölírta, ha Fagifort vagy Kalmopyrint adott, és még azt is följegyezte, hány nap fekvésre kötelezte a beteget.

Egyetlen hasábot hagyott üresen a gondosan szerkesztett - és persze a Richter-termékek ismertetőivel széljegyzetelt - könyvben: a "Fizetett" oszlopban egyetlen bejegyzést sem találtam. Ha arra vagyunk kíváncsiak, vajon milyen jövedelemre tett szert, kénytelenek vagyunk a vonatkozó jogszabályokra támaszkodni. Szerencsére e tekintetben is eligazít bennünket Richterék kiadványa. A napló az első oldalakon közli ugyanis a Budapesti Orvosszövetségnek "a magánorvoslás díjazása legkisebb mértékének megállapítására" kiadott szabályzatát.

Ebből bárki megtudhatja, mennyit kért (minimum!) az orvos, ha a beteg a rendelési órán kereste őt fel: első alkalommal 8 pengőt, minden további látogatáskor 5 pengőt. Tekintve, hogy "az orvosi látogatás tulajdonképpen rendelés a beteg lakásán", 8 pengőt tartozott fizetni az, akinek a doktor a betegágyához ment. Persze csak akkor, ha ezt a neki tetsző időpontban tette. Mert ha a látogatás ideje megegyezés tárgyát képezte, már 12 pengő járt érte. Éjjeli vizit 16 pengőbe került (április elsejétől szeptember 30-ig este 9-től reggel 6-ig, télen viszont 8-tól 7-ig tartott a hivatalos éjszaka), de ugyanennyit kellett annak is fizetnie, aki azonnali látogatásra tartott igényt.

Külön tarifája volt az orvosi tanácskozmánynak (16 pengő a látogatási díjon felül), az orvosi bizonyítvány kiállításának (4 pengő), az orvosi látleletnek és a kimerítő kórrajznak (8-32 pengő), akárcsak a chemiai, mikroszkópos vagy kórszövettani vizsgálatnak (8-48 pengő). A szabályzatból emellett azt is megtudhatjuk, milyen ellenszolgáltatás járt a mi ismeretlen doktorunknak, aki feljegyzései szerint a belső kerületek mellett gyakran Dunakeszit, Erzsébetet, Hidegkutat, sőt Törökbálintot is megjárta a betegei kedvéért. (Törökbálintra egyébként a kétéves Dulácska Gábor családja költözött ki nyaranta a Vilma királynő útról.)