e hát erről szó sincs. A hajdani középkori városfal erődítményei útját állták a forgalom fejlődésének, így pusztulásra voltak ítélve. A kaputornyokat védő rondellákat még a XVIII. század közepén eltüntették a bontócsákányok; a Kecskeméti kapu 1794-ben tűnt el, a Hatvani kapu pedig 1808-ban. A város ezután gyors fejlődésnek indult, hamarosan a városfal is teljesen eltűnt: kívül-belül házakat tapasztottak hozzá, így aztán legfeljebb a tűzfalakban lelhetők föl a maradványai. (A Magyar utcát a Múzeum körúttal összekötő átjáróház udvarában egy kibontott darabot is láthattak az érdeklődők, de manapság kaputelefonok őrzik mindkét bejáratot.)

Sem a Kálvin tér, sem az Astoria környéke nem olyan vidéke Pestnek, ahol mód lenne egy komótos régészeti feltárásra. Alighanem sosem kerültek volna elő a kapuk maradványai, ha a hatvanas-hetvenes évek metróépítései nem járnak együtt aluljárók kialakításával is. Így azonban kiderülhetett, mit rejt a föld.

1963-ban, amikor megkezdődött az Astoria aluljáró építése, az áthelyezett közművek árkaiban itt is, ott is felbukkantak az egykori Hatvani kapu alapjai. A régészek számára azonban az az akna nyújtott igazi fogódzót, amelyet az Astoria hallja mellett ástak az építők. Megpillanthatták ugyanis azt a félköríves gyámkövet, amelyre eredetileg a torony előtt húzódó árkot átívelő felvonóhíd támaszkodott. A maradványok alapján így megállapíthatták, hogy a torony nem a mai Kossuth Lajos utca tengelyében, hanem annak bal oldalán, részben az Astoria szálló mai telkén állt.

Az aluljáró munkagödrében egy jó húszméteres darabon a hajdani rondella alapfala is előkerült. A régészeknek - az április 4-i ünnepnek köszönhetően - volt néhány órájuk, hogy ezt alaposabban is megvizsgálják. Meglepve tapasztalták, hogy az építmény falai hat méter vastagok voltak. Nem is volt könnyű dolguk a munkásoknak, amikor nekiálltak elbontani. Megtartására nem volt ugyanis esély. Ahogy F. Tóth Rózsa fogalmazott a Budapest című folyóirat 1966. júliusi számában: "A rondella felszínre került, ívesen hajló, szép kváderekből álló külső falsíkjának egy 8-10 méteres szakaszát elvben meg lehetett volna tartani, be lehetett volna mutatni az Astoria aluljáró föld alatti termének nyugati zárófalában, azon a helyen, ahol ma már csak emléktábla őrzi emlékét. A régi fal szigetelése azonban olyan nehéz műszaki problémát jelentett, hogy megoldása nem volt kivihető az aluljáró építkezés szoros határideje miatt".

Egy évtizeddel később aztán újabb esélyt kapott a város, hogy megmutasson valamit középkori önmagából. A Kálvin téri aluljáró építése idején, 1974 augusztusában egy lejáró rámpa kialakításakor a Kecskeméti utca torkolatában - ahogy azt várták is - előkerültek a Kecskeméti kapu alapfalai. A munkagödörben tisztán kirajzolódott a kaputorony belső négyzete: a két és fél méteres alapfalak között megtalálták a hajdani védmű, a "farkasverem" maradványait. Tisztázódott, hol húzódott a rondella fala, és világossá vált, hogy mindezt megfelelő műemléki kialakítással a városlakók elé lehet tárni.

A vélemények persze megoszlottak. Volt, aki a középkori Pest múzeumát látta volna szívesen a romok között - Buda emléke már ott voltak a Várban -, más inkább pinceborozót, vendéglőt telepített volna a rusztikus alapfalak közé. A forgalmas aluljáró és a Kecskeméti utca torkolatába szánt új városkapu épületegyüttese mindkettő számára ideális helyszínt teremtett volna.