A hetente kétszer megjelent lapból arról is értesülhetünk, hogy a forróság beköszöntével már két hatósági Duna-uszoda várta a felüdülésre várókat. Az egyikben delente kilencven kisasszony tanulta a tempózás fortélyait, míg a másikban a szabadon úszók mutatták be tudományukat. Utóbbiak olykor még a hajóhíd alatt is átevickéltek. A nép azonban ott vetette bele magát a folyóba, ahol épp kedve tartotta; ezért július 27-én a városi dobos kihirdette, hogy a hajóműhelytől egészen a ferencvárosi csatornáig tilos fürdeni. Furcsamód - jegyezte meg a Regélő - másnap reggel sokkal többen lepték el a vizet a halpiac közelében, mint más napokon.

Pfeffer Ignác pesti választópolgár, a Dunafürdőház tulajdonosa ezenközben csodás darabokkal gazdagította műgyűjteményét. Elsőül egy római mérföldkőre tett szert, amelyet a Három Dob utcának a Városerdő felé meghosszabbított részén, Ramazeter (azelőtt Kunz) háztelkén találtak. Pfeffer még éppen idejében tett vételi ajánlatot a kőre, amelyet érkezése előtt kis híján beépítettek egy Király utcai ház falába. A Regélő szerint "szándéka annak egy különös márványtalapot készittetni, \'s ha a\' Nemzeti Muzeum uj épülete elkészülend, ennek vele ajándékul kedveskedni". Pfeffer ugyanezen év novemberében még egy fogadalmi oltárra is rábukkant Palok deszkakereskedő sas-hegyi kerti háza oldalában.

A lap megírta, hogy a könyvkereskedőknél megjelent Pest fejlesztési terve, amelyet az árvízkárosultak megsegítése érdekében egy ezüstforintért árusítottak. Tudósítása szerint jól haladt a megyeháza és a múzeum építkezése, akárcsak a terézvárosi lövöldözőházé. Augusztus 26-án este nyolckor megnyitotta kapuit az Angol Királyné Szálloda az egykori Kemniczer-házban: az ötvenkrajcáros belépti díj ellenében bárki gyönyörködhetett a gyertyákkal megvilágított étteremben, a Magyarország színeivel ízlésesen kárpitozott társalgóban és az étlapok magyar nyelvű ételsorában.

Az ágostai hitvallásúak pesti közössége viszont arról adott hírt: a magyarok és tótok számára a Kerepesi úti egykori szénapiac közelében új templomot készül építtetni. Mindez - írta a Regélő - "ha a\' Therézia és József külvárosokon huzatandó, hajókázható csatorna létesülend, Pest városának csak nyereségére \'s ujabb diszére szolgáland". (Mi persze már tudjuk, hogy a Reitter-csatorna tervét elvetették, a templom építéséhez pedig csak tizennyolc év múltán tudtak hozzákezdeni.)

Mégis talán az új állandó híd kérdése izgatta leginkább a pestieket. Július 7-én még igen szkeptikus volt a Regélő, amikor arról írt, hogy árnyékos sétahellyé kívánják alakítani a budai hídfő környékét. "Ha csakugyan lesz belőle valami!" - huhogott a szerkesztőség. Szeptember 26-án viszont már felelevenítették az Alagút tervét is, annak apropóján, hogy az angol mérnökök hozzáláttak az előkészületekhez, melyek "a Nákó-ház és budai éléstár közepén kimérések \'s a\' Dunába piloták veréséből állanak". November 3-án arról tudósítottak, hogy a Nákó-ház előtt elkerítették a partot: "halljuk, hogy korán tavaszkor fognak kezdeni a\' hidkészitéshez".