Egy dolgot ne várjanak tőlem: hogy megmondjam, hol volt a Keleti Herman által igazgatott Nyári Orfeum. Ez az egyetlen dolog ugyanis, ami az 1920-as évek közepéről való műsorfüzetből nem derül ki. Úgy látszik, az úri közönség ezt külön értesítés nélkül is pontosan tudta.

Ötleteim persze vannak, köszönhetően Molnár Gál Péter nemrégiben megjelent, a pesti mulatókról szóló könyvének. A műben többször is felbukkan Keleti Herman neve: megtudható róla, hogy a századforduló utáni években Leitner Henrik mellett társigazgatója volt a mai Vidám Színpad helyén egykor volt Folies Caprice-nak, majd dr. Fodor Oszkárral a Nagykörúton - ott, ahol ma a Madách Színház áll - Royal Orfeum néven nyitott mulatót. Tegyük föl tehát, hogy a Nyári Orfeum nem más volt, mint a Folies Caprice nyári helyisége, egy fáktól övezett épület az Aréna úton. (Ahol ma az egykori Építők Székháza látható.)

Ebből talán elég is ennyi. Foglalkozzunk inkább a Nyári Orfeum műsorával, amelyben - derül ki a füzetből - Geiger Izsó rendezőként, Steiner Simi pedig karmesterként működött közre. Nos, a bevezető zenét Ihász Olly, majd Balogh Ilus táncosnői produkciója követte. Akkor színre penderült Bessy és Anci - klasszikus tánckettős -, akik után La Belle Astra táncművésznő, illetve a Damm és Jerome humorisztikus nyújtótornász-páros jött. A szünet után zene dukált, majd a 3 Kamakura adott elő eredeti japán mutatványokat. Jött még Kruswyk Anny, a m. kir. Operaház tagja; Rositta és Negro argentínai ének- és tánckettős; Gellin és Borgström császári udvari zeneművészek, majd Steiner Emánuel, a világhírű historikus és számolóművész. Legvégül a női szépség diadala, a Louisiana-csoport. Előadás után maga az úri közönség táncolt.

Az előadásról ennyit, és nem többet közöl a műsorfüzet. Keleti Herman mégis tizenkét teljes oldalt töltött meg érdekesebbnél érdekesebb információkkal. A nagyérdemű megtudhatta például, hogy nem lett drágább a mosás és tisztítás a Hungária gőzmosodában. A Főherceg Sándor tér 3. alatti műintézetben - infláció ide vagy oda - a régi árjegyzék szerint számoltak: 11 ezer koronát a frakking, 1500-at a gallér, 3000-et a kézelő párjának tisztításáért. Összehasonlításképpen: a Clarks-féle párizsi Bandes L testszínű gumitekercs 150 ezer korona ellenében varázsolta karcsúvá a bokát.

Az igazgató nagyszerű üzletember volt tehát. Bármilyen sikerrel szerepelt is a 3 Kamakura, a műsorfüzet garantáltan hozott a konyhára. A Haris közbeli Goldmark a kalapjait, Fried Zsigmond és fia elefántcsont faragványait, fapipáit és biliárdgolyóit, Beneth Károly a sodrony ágybetéteit reklamírozta. Ki-ki megtudhatta, hogy "pezsgőhöz, borhoz legjobb a Parádi víz", használt könyveket olcsón venni és jól eladni Fischer Sándor Vilmos császár úti antikváriumában lehet, és a Kertész utcai Cyklop Garage épületében működő La Mode női ruhaterem, kalapszalon, iparművészeti és fehérneműműhely művésznőknek tíz százalék kedvezményt ad. (Akárcsak Pulika Miklós, az úri világ cipészmestere.)

Vizy Domokos - azelőtt kassai, most lipótvárosi üzletember - pástétomokat és aszpikos minyonokat kínált a Nyári Orfeum közönségének teadélutánjaira. A műsorfüzet figyelmükbe ajánlotta még Császi hölgyfodrászt, a Mayer-féle rádiószaküzletet és Kertész Pál fehérnemű-különlegességeit a Teréz körútról, valamint a Goodrich gumiabroncsot, azaz az utak királyát. Vastagon szedett cím hirdette: "Mindenki lehet soffőr!". A Vörösmarty utcai Viktória soffőriskolában - "nem tévesztendő össze a volt alkalmazottak vállalkozásaival" - gépészmérnökök képezték a jövendő úrvezetőket. Urakat csoportosan, hölgyeket egyénileg.