edig az ötlet tényleg jó volt, ráadásul hagyománykövető. A mozgóképet már a huszadik század elején felfedezte magának az iskola: 1913-tól gyakorta tartottak vetítéseket a tanulóknak a filmszínházakban. Ilyenkor az elemisták rendszerint mesefilmeket néztek meg, a polgári iskolák és a tanoncképezdék növendékeinek pedig a Pedagógiai Filmgyár oktatófilmjeit vetítették. Dr. Erődi Kálmán, a Budapesti Polgári Iskola című folyóirat 1936/37-es évfolyamában megjelent A film a polgári iskolában című tanulmány szerzője azonban megrovólag jegyzi meg: ezek az előadások inkább szórakoztatóak, mint nevelő hatásúak voltak.

Noha a fővárosi mozikban egészen 1932-ig tartottak ilyen csoportos vetítéseket, akkor már komoly kampány bontakozott ki annak érdekében, hogy a filmeket maguk a tanárok pergessék le az osztálytermekben. Így elkerülhető - írta Erődi -, hogy "mozi, szórakozás legyen a tanításból", és a tanár maga dönthette el, miként illeszti a filmet a lehető leghasznosabban a tananyaghoz.

Bár a Pedagógiai Filmgyár már 1928-ban eljuttatta normálfilmjeit néhány elemi iskolába, az egyénileg vetített mozgókép karrierje csak három évvel később ívelt fel. Akkor, amikor elkészítették a nem gyúlékony, keskeny kópiákat. Az iskoláknak persze még így is - díjtalan - tűzrendészeti szemlét kellett kérniük, de a korszerű tanóra legalább már nem fenyegetett robbanással. 1936-ban kiképeztek 267 budapesti tanárt és tanítót a vetítőgépek kezelésére, engedélyeztették az első 39 oktatófilmet, és április 28-án a Mária Terézia (ma Horváth Mihály) téri gyakorlóelemiben végre-valahára megtartották az első filmmintatanítást.

A modern gondolkodású pedagógusok igen lelkesnek mutatkoztak. Erődi Kálmán például úgy látta: "a film hiányt pótol, mert a technika csodás haladásával lehetővé tette, hogy a tanítási anyag oly részleteit szemléltessük, ami eddig lehetetlen volt".A filmek távoli tájakra, dzsungelekbe és vulkánok peremére kalauzolták el a tanulókat, de a trükktechnikák révén a fizikai kísérletek is megelevenedhettek a vásznon. A budapesti diákoknak ezután még azt is mozgó képeken mutathatták meg, milyen egy tanya, hogyan kell helyesen kitakarítani a lakást, és milyen veszélyek leselkednek a figyelmetlen emberekre az utcán. (A lakás takarítása című film szcenárióját Horváth Etelka tanárnő, Az utcán légy éber! címűét Stéger Ferenc igazgató jegyezte. Dús Ferenc szakfelügyelő a halak mozgásáról készített filmjével még díjat is nyert Velencében.) A fejlődés igen gyors volt. 1939-re a főváros minden középfokú iskolájában és tanoncképző intézményében folyt már filmoktatás, és az elemik harmada is részt vett a programban. A filmeket a községi tanszerbeszerző intézetben létesített oktatófilm-kezelőség kölcsönözte: a harmincas évek végére 563 film közül válogathattak a pedagógusok. A külfölddel való filmcserét elősegítendő a főváros saját produkcióit népszerűsítő jegyzéket készíttetett a magyar mellett német, francia és angol nyelven.