z az egyensapka egy korábbi korból maradt az ötvenes évek diákjaira. Az 1939-es iskolai rendtartásban még több paragrafust is szenteltek neki, és nemcsak azt határozták meg, hogy "a fiútanulók formaruhája ne legyen a honvédség formaruhájához hasonló" (1931), hanem azt is, hogy "az iskolákban és internátusokban a magyaros formaruhát és diáksapkát fokozatosan kell bevezetni" (1934). Külön szabályt hoztak arra nézvést, hogy "átcsatolt területre a tanulók ne menjenek formasapkában" (1928), majd arra, hogy "a cserkészruha az iskolában szabadon viselhető" (1938).

E szabályok erdejében a leánytanulók küllemére vonatkozó, 1926-ban megfogalmazott vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet jelentette az állandóságot: "A leánytanulók szülőit figyelmeztetni kell leányaiknak esetleges kifogás alá eső öltözködésére (térden fölül érő szoknyák, kendőző szerek stb.). A nőtanároknak jó példával kell elöljárni."

Persze a gimnazista leányok nem sokat törődtek ezzel a szigorú szabállyal, tanáraik viszont igyekeztek tűzön-vízen át betartatni. Ezt bizonyítja legalábbis az Újság 1933. április 23-án megjelent cikke: "Nagy púder-razzia volt az állami leánygimnáziumban" - írta a lap. A tudósításból kiderül, hogy az előző nap, szombaton, közvetlenül a déli szünet után, az Andrássy úti leánygimnáziumban az osztályfőnökök átvizsgálták a diákok padjait, mert »gyanú volt arra, hogy az intézet növendékei sok tilos holmit rejtenek maguknál«. A razzia a tanárok szempontjából fényes eredménnyel járt, hiszen sorra kobozták el a divatos filmsztárok fényképeit, púder-dobozokat, rúzs-pálcikákat. Majdnem minden nagyobb lány retiküljében találtak púdert. Ezek bűnjelként többnyire a katedra lezárt fiókjába vándoroltak."

Ha azt gondolják, az Állami Mária Terézia Leánygimnázium (Andrássy út 63-65.) szigorú nevelői ennyivel beérték, nagyon tévednek. Elkobozták a lányoknál talált regényeket is (ezeket később a tanárok elolvasták, és tartalmuk ismeretében döntöttek a szankciókról), a tárcájukból pedig kivették a leveleket, és a férfiak által írottakat azonnal lefoglalták. A legfontosabb döntés azonban a sapkákra vonatkozott. A tanári konferencia leszögezte, hogy "az állami leánygimnázium tanulói kötelesek az úgynevezett svájci sapkát - amelyet most tudvalevően mindenki félrecsapva hord - egyenesen illeszteni a fejükre".

Arról sajnos nincsen semmilyen információm, hogy a Mária Terézia növendékei jó útra tértek-, felhagytak-e a rúzs és a púder használatával, és egyenesen csapták-e fejükbe a svájcisapkát. Azt azonban pontosan tudom, hogy a tanári kar erősen le volt maradva. A Pesti Napló családi mellékletének tanúsága szerint 1933 tavaszán már rég nem a sapka, hanem a nadrág izgatta a nők fantáziáját. A női szerzők és az olvasók ebben a kérdésben foglaltak állást pró és kontra, a lap tele volt a nadrágos Marlene Dietrich fotóival, és még a levelezési rovat szerkesztője is így írt a tizenhat éves lánya szokásai miatt felháborodott anyának: "Síelni csak nadrágban szokás és lehet. Más kérdés azonban, hogy való-e, hogy fiatal leány otthon egész nap nadrágban járkáljon, és fiúvendégeit is pizsamában fogadja."