raktikus útmutatójában először is idézte a légvédelmi törvényt: ebből ki-ki megtudhatta, hogy minden 14 és 60 év közötti magyar állampolgár, rátermettségének és alkalmasságának megfelelően légoltalmi szolgálatra kötelezhető. Ezt követően megismertette olvasóit a repülőerők feladataival, a repülők fajtáival és a különféle bombákkal, harci gázokkal. Megállapította: "ha a harcterek mögött az országok lakossága nincs felkészülve a maga passzív háborújára, arra a veszélyre, amely a levegőből fenyegeti, akkor menthetetlenül elpusztul és megsemmisül". Ennek fényében azt tanácsolta, a polgári lakosság "már most, békében" gyakorolja az elsötétítést. Szerezze be a szükséges tompább fényű lámpákat, készítse elő a világosság útját teljesen elzáró pokrócokat. Horler százados felszólított mindenkit, hogy lépjen be a lakosság önvédelmét megszervezni hivatott Légoltalmi Liga soraiba. Felhívta a figyelmet, hogy a Liga Budapesti Főcsoport Elnöksége a Kossuth Lajos utca 4. alatt, a IV. emelet 2.-ben állt - legalábbis békeidőben - a polgárok rendelkezésére.

Mindazok, akik követték útmutatásait, a gyújtóbombák elleni védekezésül haladéktalanul lomtalanították a padlást. Eltávolították a faszerkezetű osztófalakat, homokbuckákat hordtak föl az oltáshoz. Impregnálták a gerendákat, vizet, vödröt, szikracsapót tartalékoltak. Felvették a kapcsolatot falusi rokonaikkal, hogy ha eljön az ideje, hozzájuk menekíthessék a gyermekeket és az aggokat. Felkészültek arra, hogy a légvédelmi készültség elrendelésekor szükségük lesz ragasztópapírra az ablakok megóvásához. A bombatámadásra számítva a házakról eltávolították a felesleges díszeket, reklámtáblákat, nehogy sérüléseket okozzanak.

Ha 1936 előtt épült bérházban laktak, gondoskodtak a bedőlésmentes és szilánkbiztos óvóhely kialakításáról. Megerősítették a pince födémét, befalazták az ablakait, szigetelték a falakat és az ajtókat, majd a gáz beszivárgását megakadályozandó mindent lefestettek olajfestékkel. Eszükbe vésték, hogy "a vagyonvédelem szempontjából célszerű lesz a jövő építkezéseknél a kertes villa- és családiház-jellegű településekre áttérni".

Ha elkészült az óvóhely, Horler százados tanácsainak megfelelően rendezték be. Személyenként három köbméter légteret számítottak, óvóhelyenként legfeljebb ötven embert. Körös-körül padokat állítottak, fogasokat készítettek a felöltőknek, betettek egy-két asztalt, díványt a betegeknek, rádiót. Kádat és zuhanyt, szappant és kefét készítettek elő a harcgázokkal fertőzötteknek, klórmeszet tároltak a fertőtlenítéshez.

Összeállították az óvóhelyre leviendő csomagot: tettek bele többek között takarót, zseblámpát, olvasnivalót, kézimunkát, sakkot, konzerveket. Lehetőség szerint mindig tartalékoltak elegendő vizet. Gyakorolták a gázálarc használatát. Gondoskodtak arról, hogy a munkagázálarchoz legyen elegendő páramentesítő betét, a népgázálarchoz pedig ugyanezt a célt szolgáló szappan vagy kenőcs. A kilégző szelepbe belülről havonként két csepp higított glicerint cseppentettek.