Akár naponta forgathatta az ecsetet és a krétát bárki, aki a kemény munka után még erőt érzett magában a művészi kibontakozásra. Éppen ez volt az iskola lényege: "Tehetséges embereket rajzolni és festeni tanítani, sőt jónéhányat művésszé képezni ki, - csupa olyan embereket, akiknek biztos kenyér van a kezükben, akiknek nem kell mindjárt az indulásnál aprópénzre váltani tudásukat."

A BSZKRT tízezernél is több alkalmazottja különleges helyzetben volt a két világháború közötti Budapesten. A vállalat saját pszichotechnikai intézetében oktatta a járművek vezetőit és a kalauzokat, a tisztviselőket idegen nyelvekre tanították. Az utcákon dolgozóknak egyenruhát biztosítottak, a gyerekek pedig a cég üdülőiben nyaralhattak. Azoknak, akik valamilyen okból nem részesültek nyugdíjban, kérvényre kegydíjat, végkielégítést, illetve segélyt folyósított a vállalat, de megvoltak a szabályai a rokkant- és az öregségi járadéknak, az özvegy- és az árvaellátásnak, valamint a tüzelőszer-támogatásnak és a temetkezési segélynek is. Járt még gyermeknevelési pótlék, lakbértámogatás és utazási kedvezmény.

A Beszkárt-zsebkönyv mai olvasójára azonban mégis az a lista gyakorolja a legnagyobb hatást, amelyben a szerkesztők a vállalat kebelében működő egyesületeket és az alkalmazottak szövetségeit sorolták föl. Természetszerűleg működött a cégnél, mégpedig 200 taggal leventeegyesület. Még 1924-ben alapították, vezetője dr. Verebély Jenő máltai lovag, felsőházi tag volt. 1920-ban indult a munkástovábbképző tanfolyam, amelynek 170 hallgatója a magyar helyesírástól a kocsiszerkezettanon át az irodalmi olvasmányokig sokféle stúdiumban mélyülhetett el.

Az 1920-ban alapított önképzőkör vezetője dr. Márkus Jenő miniszteri tanácsos, vezérigazgató-helyettes volt. A taglétszám megközelítette a 4000-et, a résztvevők többsége a "B" fizetési osztályból, a fizikai dolgozók közül került ki. Volt itt dal- és zeneszakosztály, fotó- és sakkszakosztály, és mint már láthattuk, képzőművészeti szakosztály is. Ezt 42-en látogatták. 1351-en iratkoztak be a 3794 kötettel büszkélkedő könyvtárba. Mindezek mellett három kórus is működött a vállalatnál: a Beszkárt Pesti Főműhely Dalárdája, a Beszkárt Budai Főműhely Dalegyesülete és a Beszkárt Ferencvárosi Pályafenntartási Főműhely Dalköre.

A sportegyesületnek 2900 tagja volt. Bár az atlétikai, a birkózó-, az evezős-, az íjász-, a kerékpáros-, az ökölvívó-, a tenisz-, a vívó-, a tornász- és a repülőszakosztály foglalkozásait is több tucat alkalmazott látogatta, 2200 hívet csak a "labdarúgó- és lövész-"szakosztály mondhatott magáénak.

Bár a háború a tömegközlekedést is romba döntötte, utána egy időre még viszszatért az élet a régi kerékvágásba. Készültek új egyenruhák, épültek új üdülők, és csodával ért föl, ahogy a jóléti konyhák kondérjaiba mindig került valami ennivaló. 1949-ben aztán az állam feloszlatta a BSZKRT-ot, és az egyes üzemek önállósulni kényszerültek.