zen igazolvány ellenében a nagyságos asszonyt a következő jogok illették meg: kedvezményes árú jegyet és bérletet válthatott az Állat- és Növénykert látogatására (a pálmaház és az akvárium belépti díjának megfizetése alól azonban ez sem mentesítette), és hasonló kedvezménnyel vehette igénybe a Szent Gellért, a Széchenyi, a Rudas és a Szent Imre Gyógyfürdő szolgáltatásait. Arra azonban fölhívták a figyelmét, hogy a főváros alkalmazásában álló altiszteket, szolgákat és munkásokat, valamint feleségüket és gyermekeiket még az igazolvány birtokában sem illetik meg kedvezmények a Gellért gyógy- és hullámfürdőjében és a Rudas gőzfürdőjében; a Széchenyiben pedig kizárólag a strand- és népfürdőt, valamint a gyógyító berendezéseket vehetik igénybe.

Még szerencse, hogy Berend Jakab hitvese "adóhivatali tiszt neje"-ként kapta az igazolványt. Igaz, ez viszonylag új keletű fejlemény volt a Berend család életében, hiszen az 1936-os Fővárosi évkönyv a családfőt még mint ideiglenes hivatalnokot tartotta számon. Az évkönyv nyilvántartásából a következőket tudhatjuk meg róla: 1903. június 13-án született, 1926. január 7-én lépett fővárosi szolgálatba, a ferencvárosi Viola utca 8. szám alatt lakott, és a VI. fizetési osztályba tartozott. Az 1937-ben kiadott Budapesti Hivatali Útmutatóból az is kiderül, hogy a főváros alkalmazásában álló ideiglenes hivatalnokok a VI. fizetési csoportban évi 1890 pengő fizetést, 527 pengő lakáspénzt és - ha kettőnél több családtagot tartottak el - 81 pengő pótlékot kaptak. Gyakorlatilag 200 pengőből gazdálkodtak tehát havonta.

Nem csoda, hogy a Budapest húsz éve című, 1939-ben kiadott munkában a város vezetői maguk is megállapították: a fővárosi közigazgatási alkalmazottaknak nem éppen busás fizetésekkel kellett beérniük. Az 1927-es béremelést - amikor a "békebeliekhez" igyekeztek közelíteni az illetményeket - 1931 és 1933 között három ízben is fizetéscsökkentés követte, a vonatkozó kormányrendeleteknek megfelelően. Az első béremelést csak 1938-ban könyvelhették el az alkalmazottak.

Berend Jakab azonban jobban járt. Tízéves szolgálati idő után, vélhetően az 1936-os státusrendezési rendeletnek betudhatóan ideiglenes alkalmazottból adóhivatali tisztté vált. Éves fizetése a VI. osztályon belül is jelentősen megnőtt: besorolásától függően évi 4116 és 4494 pengő közötti összeget kapott, amelyhez 1723 pengő lakáspénz és 203 pengő családi pótlék járt.

Mivel minden bizonnyal tagja volt a Segítőalapnak, ő és családtagjai kedvezményes orvosi gyógykezelésre, kórházi ápolásra, gyógyszerellátásra, betegszállításra, fogászati kezelésre voltak jogosultak. Igényt tarthattak szülési és anyasági, valamint temetési segélyre. "Kultúrszükségleteiket" az alkalmazottak kaszinóiban és önképzőköreiben elégítették ki - ebben segítette őket a Népművelési Bizottság -, de persze a sportegyesületek is tárt karokkal várták őket.

Berend Jakab heti 44 órát dolgozott (a státusrendezés hátulütője volt, hogy meghosszabbították a 34 órás munkahetet), viszont tízéves szolgálati idő után már évente hat hét szabadság illette meg. Ilyenkor bizonyára családostul ellátogatott a főváros balatonkenesei üdülőjébe.