edig alakulhatott volna úgy is, hogy még az a néhány macskaköves utcácska, vendéglő és templom sem ússza meg a városrész újjáépítését. Az 1937-es tervpályázaton győztes elképzelés kidolgozóinak legalábbis feltett szándékuk volt, hogy mindent letarolnak a tervezett óbudai hídfő körül, új helyen húzzák meg a Vörösvári utat, és a földszintes házikók helyére az újlipótvárosi mintát követő, keretes tömböket építenek. Ezt a sem a régi, sem a mai Óbudára nem emlékeztető várost csak még monumentálisabbá tette volna az Olgyay testvérek Via Antiqua-elképzelése. A terv értelmében nyílegyenes, negyven méter széles utat nyitottak volna a polgárvárosi és az - akkoriban frissen föltárt - katonavárosi amfiteátrum között.

Legközelebb az ötvenes években, az óbudai (akkortájt Sztálin) híd befejezése után került újra szóba a terület rekonstrukciója. Az akkori felmérések szerint a térség 1850 lakóépületének 75 százaléka volt földszintes, 46 százalékuk műszakilag elavultnak, 17 százalékuk azonnal bontandónak minősült. Az új tervet elkészítő Janáky István a Szőlő utcán vezette volna végig a forgalom nagyját, a Duna-partra pedig szellősen elhelyezett magasházakat tervezett. Az ezt követő, 1957-es tervpályázat nyomán elkészült részletes rendezési terv megőrizte az elképzelés néhány elemét: ez három- és nyolcemeletes, tömbökbe rendezett lakóházakkal számolt, és egy új városközponttal a Flórián tér közelében.

Az építkezés azonban csak lassan indult meg. A volt téglagyári telkeken elkészült ugyan egy új lakónegyed - 1961-re tető alá került a tömeges lakásépítés távlatai bemutató, úgynevezett kísérleti lakótelep -, de a központhoz, az igazi Óbudához egyelőre nem nyúltak. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség III. kerületi bizottságának szervezésében - a Tanács VB és a Hazafias Népfront támogatásával -, 1963-ban kiadott Óbuda jelene és jövője című füzet is (innen vettük képünket) csak a tervekről szólt. "A közeljövő tervei hatalmas fejlődés irányelveivé váltak. És nem utópisztikusak ezek a tervek, hanem reális lehetőségek figyelembevételével készültek. Emellett azonban figyelembe veszik a helyi lehetőségek kihasználásával az esztétikai igényességet is" - írták például a szerzők.

Mit értettek ezen? Azt például, hogy "a híddal szemben hatásosan érvényesülő budai hegyek panorámája megkívánja, hogy a hídfő beépítése a kilátást ne akadályozza. Így egyetlen hatásosan elhelyezett toronyház körül az új városközpont - Óbuda tengelye - a Korvin Ottó utca mentén fog kiépülni".

Önök persze most azt kérdezik, akkor mit keres a szalagház a Flórián téri kietlen pusztaság mögött. A megoldás a technikai haladásban keresendő. Még 1963-ban eldőlt ugyanis, hogy az óbudai rekonstrukció alapja a Szentendrei úti házgyár lesz. Ennek megfelelően a következő évben új rendezési tervet fogadtak el, melynek egyik központi eleme a Flórián térre szánt, pontházakból és változatos formájú kisebb épületekből álló városközpont lett. Ebből azonban csak a mozgalmas épületegyüttes hátteréül szolgáló keret, a Kiscelli utcai sávház és a Flórián téri szalagház készült el. Mindkettő jól rímelt a térség többi épületére, a korántsem magától értetődő, mégis meggyökeresedett házgyári igénytelenség egyenfalansztereire.