uincz Etel és iskolatársai talán nem sokat kezdhettek Angyalföldön, a gyárak között, a veteményesekre és baromfiudvarokra vonatkozó információkkal, de ne feledjük: a XX. század első évtizedeiben a Külső-Józsefvárosban még tehenészetek is akadtak, és a földszintes házak között nem volt ritka a megművelt kert. Egyszóval nem lehetetlen, hogy a főváros ismétlőiskoláinak némelyikében elő-előkerült az a tankönyv, amelyet a kezemben tartok. Igaz, az én példányomat a gelachfalvai evangélikus iskolaszék népkönyvtárának adományozta a "m. kir. földmívelésügyi minister", de másutt is nagy hasznát vehették a század eleji nebulók.

E tankönyv két kötetből áll. Az elsőt, A kis konyhakertész címűt egy bizonyos Pali bácsi jegyezte, és a Franklin Társulat adta ki 1903-ban. A másik füzet István bácsi (azaz Majer István tanító és plébános, későbbi esztergomi kanonok) munkája, aki "Metzger műve után" foglalta össze a zöldségtermesztés minden fogását és tudnivalóját Ügyes Mari, a kis konyhakertészné címmel. (1903-ban már ötödik kiadásban jelentette meg a Franklin.)

Állíttom: száz éve is sokkal érdekesebb volt lánynak lenni. Pali bácsi ugyanis igen szárazon, kérdés-felelet formában írta le, hogy minő munkálatok fordulnak elő a zöldségtermelésnél, mire kell ügyelni az öntözéskor, mennyi trágyát kell alkalmazni, hogyan történik az enyheágyi növények edzése. S bár a fiatalok ültetni, palántázni, de még földi bolhát irtani is megtanulhattak a könyvből, a mai olvasó legfeljebb arra kaphatja föl a fejét, hogy fejes salátából akkoriban volt Tom-Thumb, drumhead, párisi czukor, vérvörös pisztráng és berlini sárga királyfej.

Nem úgy István bácsi, aki egész regényt költött Ügyes Mari kertbéli teendői köré, így az érdeklődő leányok Mari és bátyja, Béla, valamint a bölcs szomszédasszony, Jámborfiné cselekedetei által lépésről lépésre sajátíthatták el a kertészkedés tudományát. István bácsi szerint "a zöldségtermesztés asszonyoknak való foglalkozás", sőt egy egy-két holdas kert az egész családot eltarthatja. Ráadásul "a rendes kis házikert igen sok ártatlan örömnek szülője, s ez által a háznép boldog megelégedésére és a család jó erkölcsiségének föntartására is hat".

Ügyes Mari Jámborfiné tanácsait követve megtanulja, hogyan kell felosztani a konyhakertet, mikor kell ültetni a temérdek növényt a salátától a zsázsán, tormán, pozdoron, retken, krumplin és káposztán át a hagymáig meg a labodáig, spárgáig és a zöld fűszernövényekig. Ügyes Mari legalább félszáz növénnyel bajlódik ezután, köztük például a kerti maglapéllal (lásd: Melde), amiről, fájdalom, elképzelésem sincs, micsoda; de még a czikóriagyökeret is megszárítja, hogy később a kávéhoz keverhesse. Jámborfiné megtanítja a lányt a krumpli eltartására, a lótetű irtására és a trágyázás hasznára - A trágyagödör az én aranybányám! - kiált föl egy ízben, és még azt is elárulja, hogy nála "az árnyékszékben emésztőgödör helyett egy jókora kétfülű veder van". Majd részletesen kitér a könyvvitel fontosságára, hiszen "fillérből lesz a korona".