gye ez így keveset mond? Pedig ha látta valaki a Civil a pályán című filmet 1951-ből, az tudja, mivel foglalkoztak az MHK-s mozgalmárok. Legalábbis arra mindenképp emlékezhet, hogy milyen jópofa volt a moziban Latabár Kálmán, és hogy valami sporttal kapcsolatos történet bonyolódott a filmvásznon. Az MHK veleje ugyanis a tömegsport volt, bár a megfogalmazáson még lehet cizellálni. Rákosi Mátyás például így ragadta meg a lényeget az úgynevezett próbaév kezdetekor, 1949 áprilisában: "A Munkára, Harcra Kész mozgalom nemrég kezdődött, s mégis már eddig több mint négyszázezren jelentkeztek, főleg ifjak, hogy leteszik azt a vizsgát, amelyet e mozgalom előír. Ez nemcsak azt mutatja, hogy az ifjúság a demokrácia oldalára állott, hanem azt is, hogy megérti, hogy nálunk a honvédség is a békét szolgálja."

Innentől kezdve persze minden haladt a maga útján. A Munkára, Harcra Kész Sportmozgalomnak hamarosan lett Központi Irányító Bizottsága, az pedig sebtében kiadta Az MHK-próbák vezérfonala című füzetet. Ebben minden benne volt, amire egy próbázónak csak szüksége lehetett: az MDP vonatkozó irányelvei Marosán György főtitkárhelyettes megfogalmazásában, az általános tudnivalók, a próbára való felkészülés és persze a próbák anyaga. Aki mindezt végigolvasta, annak nem lehetett többé kétsége afelől, hogy "a sport nem lehet és nem is lesz tovább »úriemberek« passziója, kevesek szórakozása, miként ez az ellenforradalmi fasiszta Magyarországon volt". Tudta ellenben, hogy ki okolható elsősorban a késlekedésért: "Eddig ezt csak azért nem lehetett megvalósítani, mert a felszabadulás után a pártok versengése dúlt, a reakció mesterkedése állt a fejlődés útjában."

Na de hagyjuk a politikát, lapozzunk inkább a szabályokhoz. Ez a fejezet is igen tanulságos, hiszen nemcsak azt tudhatta meg belőle az egyszeri tömegsportoló, hogy "a sportmozgalomnak résztvevője lehet 10 éves korától minden becsületes demokratikus gondolkodású férfi és nő", hanem azt is, hogy ehhez kötelező valamely tömegszervezet tagjának lennie. Ráadásul arról is értesülhetett, hogy szabadidős tevékenységéről az igen alaposan megszervezett adminisztráció személyi lapot vezet, számára pedig fényképes igazolványt állít ki.

De most már tényleg foglalkozzunk a lényeggel. Itt az ideje, hogy eláruljam, mire vállalkozott, aki csatlakozott az MHK-hoz. A férfiak és nők külön, korcsoportokként, alap-, közép- és felsőfokon mérték össze tudásukat a technikai sportokban, illetve az ügyességet, ruganyosságot, gyorsaságot, állóképességet, illetve erőt követelő tevékenységekben. A megfelelő próbák teljesítése után arany, ezüst, illetve bronz minősítést kaptak. Olimpiai és világbajnokok igazolás ellenében felmentést nyerhettek.

Ami engem illet - már ha 1949-ben lettem volna a harmincas évei közepén járó, persze demokratikusan gondolkodó nő -, akkor teljesítettem volna felsőfokon, ha MHK-kislabdával tizenöt méterről tízből legalább hatszor beletalálok egy négy méter átmérőjű körbe; ha kerékpározom egyhuzamban tizenöt kilométert; ha tekében tíz dobásra legalább harminc fát ütök; ha tíz kosárra dobásból tizenkét pontot érek el; ha egy kilométert 5 perc 20 másodperc alatt futok le a mezőn. Ámde minden rosszban van valami jó, így aztán ebben az életkorban már nem kellett volna ugróköteleznem, rövid távot futnom, magasat és távolt ugranom, sőt gyorskorcsolyáznom sem. Nőként mentesültem volna a kötélmászás, a fekvőtámaszok és a függeszkedés alól is.