mi azt illeti, meg is értem ezt a ragaszkodást. Az 1935-ben már negyedszázados Színházi Élet egészen más lap volt ugyanis, mint napjaink női magazinjai. Incze Sándor újságja hetente csaknem kétszáz oldalon kínált olvasóinak mindent, amire a női lélek csak vágyhatott. Színikritikákat, társasági híreket, pletykákat, divattanácsokat és recepteket, valamint jeles szerzők írásait. Mégpedig nem is akármilyen műveket: az 1935. február 3-i számba nemcsak Széchényi Éva grófné novellája és G. F. Lennox színműve, hanem Thomas Mann Kosztolányi Dezsőt köszöntő sorai is bekerültek.

Hatvanhat évvel ezelőtt a Színházi Élet leglelkesebb olvasói, lefogadom, Rökk Marikáért és Bulla Elmáért rajongtak. Arra vágytak, hogy egyszer ők maguk is megfordulhassanak "Budapest legszebb színházi vacsorázóhelyén", az újonnan megnyitott Renaissance étteremben (amelynek "remek, kényelmes székeit" a Kőbányai úti Szék- és Faárugyár Rt. készítette); esetleg meghallgathassák Pataky Willy rádiózenekarát a "pompásan átalakított Margit körúti Szeiffert kávéházban". Felcsillant a szemük, amikor Hagymássy Ilona karrierjéről olvastak: hiszen a Király utcai görlből operaénekes vált Bécsben.

A bécsi Operabál képeit nézegetve az olvasók alighanem készek voltak igazat adni Intim Pistának, aki heti levelében fölvetette: ha már Pesten úgyis elmaradt a rangos esemény, újra kellene gondolni az egészet. A leghelyesebb lenne a párizsi mintát követni, és megrendezni a "felvonulást az ezüsthídon". Ezen azok vehetnének részt, akik "a múlt esztendőben akár otthon, akár külföldön dicsőséget szereztek a kultúrának és az országnak". Mint Csók István, Herczeg Ferenc vagy az idős bankelnök, Weiss Fülöp.

A Színházi Életnek persze eszében sem volt csupán ilyen emelkedett témákkal traktálnia olvasóit. Aki a lapot forgatta, megtudhatta például, hogy Szőke Szakáll, aki korábban szállodában lakott, feleségével együtt kibérelt egy kilencszobás városligeti villát. Olvashatott arról, hogy Korb Flóra, a róla elnevezett balettcsoport vezetője idegei csillapítása végett mínusz 11 fokban is rendszeresen strandol a Margit-szigeten. A Szemfüles Ember értesítette, hogy Delmár Tódor, a kitűnő autós sportsman fivére Egyiptomba utazott, így családja mellett a leányfalusi villája pincéjében lakó aligátor, teknősbéka és bagoly is árván maradt. És persze megtudhatta azt is, ki táncolt a legszebben a Katolikus bálon (Titsch Juliette és dr. Rozsinszky László), kié volt a legszellemesebb jelmez a reklámokat megelevenítő Atelier bálon (Verbőczy Józsáé, mert ő Budapesti Nemzetközi Vásárnak öltözött), és hogy mennyi áramot használt el dr. Mayerné az Elektromos Művek Honvéd utcai mintakonyhájában két liter gombaleves, két kiló töltött borjúhús, egy kiló burgonyapüré és hatvan fánk elkészítéséhez (35 fillérnyit).

Mi sem jellemzi jobban a Színházi Élet népszerűségét, mint az, hogy még a szerkesztők sűrűn szedett üzenetei is három teljes oldalt töltöttek meg. Kincskereső G. Tibornak például azt üzenték, dalok, magyar nóták írásához van tehetsége; Sz. Ferencnek Naplótöredék jeligére pedig azt, hogy "a befejezése kizárja, hogy nálunk megjelenhessen". Anikó azt a tanácsot kapta, hogy naponta borogassa tíz percig, hideg és forró vízben. Máriának azt írták, legjobb, ha a székeket is áthúzatja az új rekamier szövetével. Egy körmendi Puch-tulajdonos arról értesülhetett, hogy a Puch-gyár még a tavasszal megjelenik a piacon egy új, 500 köbcentis típussal.

F. Annának viszont a következőt üzenték: "Kérvény formájában a belügyminisztériumhoz kell beadni, három nevet lehet kérni, s azok közül egyet engedélyez a miniszter".