Rosszabb napjaimon az efféle biztonságot hiányolom a világból. Hogy ha nem tudom, mennyi a kalória a hízott liba tíz dekájában, milyen nyakkendő illik a szürke öltönyhöz, és miféle izzót tegyek a nappali csillárjába, akkor elég csak felütnöm egy kézikönyvet, és azonnal minden kérdésemre választ kaphatok. Igen, azt hiszem, ez hiányzik nekem: egy Mindentudó kis könyv. Épp olyan, mint az, amelyet a Tungsram Művek ajándékozott a vásárlóknak az 1942. esztendőre.

Reklámkiadvány volt ez is, de legalább az elegáns fajtából. Részletes naptárt közölt például, és az egyes hónapokhoz csak úgy mellékesen fűzte hozzá a szükséges villanykörteügyi tudnivalókat. Teszem azt, hogy januárban a pesti nép Tungsram izzók fényénél siklik a Műjégen, márciusban Tungsram cső zengeti a rádiót, áprilisban Krypton lámpát hoz a húsvéti nyúl, míg végül karácsonykor így sóhajt fel az elérzékenyült háziaszszony: Vacsorához pedig az egész lakásban ünnepi Krypton-kivilágítást rendezünk! Hadd takarítsák meg gyorsabban az árukat az új Krypton-lámpáink...

A Tungsram azonban ezzel már túl is lépett a direkt marketingen. A könyv további fejezetei csupa olyan információt közöltek, amelyre egy rendes pesti háziasszonynak bármikor szüksége lehetett. Hogy az ember napi életszükséglete fél köbméter levegő plusz két és háromnegyed liter víz. Hogy egy felnőtt férfinak ülő munka mellett 2200 kalóriát kell elfogyasztania, és hogy egy tizenhat éves fiúgyermek, még ha nagyra nőtt is, nem lehet magasabb 168 centinél.

És ez csak a kezdet volt, hiszen a gyár remek kiadványa életvezetési, öltözködési és lakberendezési tanácsokat is adott. Olvasója szembesülhetett például egy fontos alapelvvel: Ne hozz a nyakadra bolondokat! Ha hallgatott a kis könyvre, a lambéria anyagából hangulatos kandallót varázsolt a központi fűtés radiátora köré; nem zsúfolta tele a vitrinjét olcsó, de kevéssé tetszetős kristályokkal, a nagytakarítást pedig úgy intézte, hogy a ház ura közben ne váljék hontalanná. Akinek öltözékét illetően sosem feledte a következő intést: A túldivatos szabás, a kitömött vállak, a moziszínészi derék legfeljebb arra jó, hogy divatárukereskedés segédjének nézzék.

Hogy mi mindent rejtett még a Mindentudó kis könyv? Természetesen öröknaptárt, időjárási megfigyeléseket, közmondás-magyarázatot, utazási listát (a másolópapír és a gemkapocs otthon ne maradjon!), valamint aforizmagyűjteményt. És a kedvencemet, a Hazánk gyarapodása című fejezetet. Amelyből ki-ki megtudhatta, 1938 óta mennyivel nőtt az ország területe; hogy 1930 és 41 között duplájára, 700 ezerre ugrott a rádió-előfizetők száma; hogy ezer lakosra nálunk 37, Bulgáriában csak 1,3 rádiózó jutott. Nem beszélve arról, hogy 1938-ban mifelénk 375, Törökországban viszont 1457 lakosonként futott egy automobil; és hogy 1920 és 1940 között 61334-ről 120 ezerre nőtt a budapesti fürdőszobás lakások száma.

Most pedig kapaszkodjanak meg: a budapesti nép akkortájt még becsületességben is fölülmúlta a más nemzetek fiait. Bár 1939-ben mindössze 4386 darab ékszert és más tárgyat jelentettek be elveszettként a fővárosban, a pesti utca népe 35737-et szolgáltatott be. 17 elveszett állat helyett 56-ot találtak meg, és - képzeljék - még a keresett 55 ezer pengő fele is előkerült valahogy.

Meglepő, de ennyi érdekes információ közül mégis csak a Hústalan sültek fejezetéhez tett jelet a kis könyv hajdani tulajdonosa. Könyvjelzőül egy újság letépett sarkát használta - betűzte az olcsó tartármártás és a filléres halétel közé. Május 4-én, egy hétfői napon hasította le a fecnit. Akkor, amikor Meghalt a gyorsvona... egy kassai kávéháztulajd..., de épp fellépésre készült a világ legmulatságosabb zenebohóc együttese.