Goethei magasságokba emelkedett a fővárosi elektromos művek, amikor Háztartási Előjegyzési Naptárában imponáló határozottsággal több fényt követelt. Több fényt a háztartásokba! - harsant a jelszó, amely után ötvenegy másik sorjázott. Csupa olyan mondat, amely nemcsak a falvédőkön mutatott volna jól, de néhány év elteltével még a május elsejei felvonulásokon sem szúrt volna szemet senkinek. Akkor azonban még senki sem tudta, mi az a május elsejei felvonulás. Az előjegyzési naptáron az 1942-es évszám olvasható.

Gondolják csak el, mi mehetett végbe az egyszeri háziasszony lelkében, amikor a naptárat lapozgatva ilyen jelmondatokra lelt: Sötét előszoba rossz vendégváró; Nincs vacsoragondunk, ha van villamos főzőlapunk; Ruhát kímél s időt takarít, ha villannyal mos; Több fali csatlakozó - nagyobb kényelem; esetleg Ventilátorral várjuk a nyarat. Biztos vagyok abban, hogy nincs az a gazdaszszony, aki ennek a nyomásnak ellenállni tudott. Lefogadom, előbb-utóbb mindenki bújni kezdte az előjegyzési naptárat, ahonnan azt is megtudhatta, mennyi áramot fogyaszt egyetlen izzólámpa, illetve némely elektromos készülék.

Az elektromos műveknek pedig ekkortól nyert ügye volt, elvégre kerek perec bebizonyíthatta, hogy például egy 65-ös izzó fogyasztása egy óra alatt 1,5 fillér, egy 100-asé pedig 2 fillér. Igaz persze, hogy fillérből lesz a forint - pardon, esetünkben a pengő -, hiszen a vállalat arra nézvést is tanácsokat adott, hogy Hol, hogyan világítsunk. Úrilakás előszobájába például középre rövid ingára vagy mennyezetre szerelt opálbura, esetleg selyemből vagy pergamentpapirosból készített lámpa való 65-ös vagy 100-as izzóval - diktálták. Ebédlőbe - már ha kicsi, azaz nem nagyobb húsz négyzetméteresnél - ötágú csillárt tartottak megfelelőnek, az úriszobába (ez vette át a középpolgári háztartásokban a szalon szerepkörét) középen lógó hatágú csillárt és erős fényű íróasztallámpát ajánlottak.

A világítás persze csak a dolog egyik fele. A háziasszony azt is megtudhatta, egyórai vasalás 6-8 fillérjébe kerül, egy liter víz felforralását, akárcsak hat szelet kenyér megpirítását megússza 2,5 fillérből, és ugyanennyibe kerül, ha negyedórán át szárítja a haját. Az elektromos művek még arra is felhívta a figyelmét: A villamoskészülékek fogyasztását azért számoljuk olcsóbb egységárral, mint a világítási fogyasztást, mert itt Budapesten is havonta bizonyos kisebb fogyasztás elérése után olcsóbb a villanyáram.

Villamos készüléket pedig ajánlott bőven az előjegyzési naptár, többségüket ráadásul versben, rajzillusztrációval. Minden gyermek egészséges / Piros, barna, helyes, szép lesz. / Rózsás, erős, izmos, marad, / Hősugárzó lámpa alatt - olvashatta egy helyütt a háziasszony, míg másutt így intették: Pénzre ügyelj! Ne légy préda, / Villanytűzhely a bölcs példa / Tiszta, olcsó és gyors kérem / Verhetetlen minden téren. A kalendárium szorgos forgatója így újév és szilveszter között a villanypárnától a porszívóig és a bojlertől a hűtőszekrényig a teljes termékskálával megismerkedhetett.

Márpedig érdemes volt elérhető közelségben tartani az elektromos művek előjegyzési naptárát, hiszen két hirdetés között egy teljes heti étrend és több recept is elfért benne. A szerkesztő - mint írta - a középpolgári, úri háztartás igényeinek megfelelően állította össze az étrendet, s bár figyelemmel volt a hústilalmakra és egyéb korlátozó intézkedésekre, időnként megszaladt a tolla, és olyan recepteket rittyentett, amelyek az akkori vaj-, zsír-, liszt- és cukorszegény világban kényszerszáműzetésre voltak ítélve.

A háziasszonyok amúgy tényleg rengeteg ötletet meríthettek a heti étrendekből, és ha úgy hozta úri kedvük, igazi nemzetközi konyhát vihettek. Az alföldi öhönt francia zöldséglevessel, a müncheni pickelstein húst ponyatovszki levessel váltogathatták, de csinálhattak ír gulyást, bajor és svájci rostélyost, sőt brazil pucserót is. Vagy, ha már így alakult, Mussolini-levest akár.