Brutyó János, az Építők Szakszervezetének elnöke és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot képviselő Katona miniszterhelyettes két lényeges módosítást hajtott végre 1956. március 28-án a Közlekedési Építő Vállalat az évre vonatkozó üzemi kollektív szerződésén. A munkavédelem terén elkövetett mulasztásokért és hiányosságokért immáron nem büntető szankciókat, hanem felelősségre vonást helyeztek kilátásba, a szerződésben alkalmazott sztahanovista kifejezést pedig élenjáró dolgozó-ra változtatták.

Igazán semmiség egy százkilencven pontból álló szöveg esetében.

A Közlekedési Építő Vállalat igazgatója és üzemi bizottsága ugyanis kereken százkilencven pontban - több mint negyven oldalon - foglalta össze, milyen feladatokat kíván közösen végrehajtani az 1956- 57-es üzemi évben. A dokumentum - és a kor - jellegzetessége, hogy csupán az első húsz pont foglalkozik a termeléssel. Az a húsz pont viszont messzire tekint: a cél nem volt kevesebb, mint 105 százalékos eredmény elérése, valamint előrelépés az anyagtakarékosság terén. Az igazgató azt is különös nyomatékkal vállalta, hogy határidőre teljesíti a gépbeszerzéseket: többek között 6 habarcsszivattyút, 2 Demag futómacskát és 29 db klf. szív. gépcsop.-t kellett vennie.

A kollektív szerződést lapozgatva az olvasó mégis nehezen tud szabadulni attól az érzéstől, hogy a KÉV dolgozói, ha épp nem versenyeztek, akkor folyamatosan értekezleteken ültek. Minden hó elején brigádvezetői megbeszéléseket tartottak, félévenként megrendezték az újítók és a kiváló dolgozók társadalmi bírálati ankétját, egy évben háromszor pedig a műszaki vezetők gyűltek össze tapasztalatcserére és építő bírálatra. Az üzemi bizottság a taggyűléseken és a termelési értekezleteken fejtette ki nevelő és felvilágosító munkáját a munkaidő-veszteség csökkentésére, a szocialista tulajdon védelmére és a takarékosság fokozására, bár talán nagyobb súllyal esett a latba, hogy minden mulasztást szabadság- és fizetésmegvonással is büntettek. Volt ezenkívül szakmai tanfolyam, félévenként munkavédelmi konferencia és tűzrendészeti verseny, sőt az igazgató köteles volt építésvezetőségenként baleset megelőzési oktató sarkot is berendezni, valamint filmet készíteni a jó és a rossz munkavédelmi helyekről. Ekkortájt egyébként elég különös vállalat volt a KÉV. Másfél évvel korábban egybeolvasztották a Gyorsvasút Építő Vállalattal: épp akkor, amikor leállt a metró építése.

A KÉV így, legalábbis ami a fővárost illeti, a Dagály strandon és a Margit-szigeten dolgozott, de vidéken épített támfalakat és játszótereket is. A 80-250 százalékos keszonpótlék és a légnyomásos térben dolgozók várakozási ideje inkább csak nosztalgiából került bele a kollektív szerződésbe.

Arról azonban híven tájékoztat a szerződés Szociális ügyek fejezete, hogyan éltek azok a dolgozók, akiknek munkáját, jelenlétét, versenyeredményeit - a bértábla tanúsága szerint - egy egész hadsereg adminisztrálta. Az igazgató például vállalta, hogy Két budapesti (Dombóvári úti és Pillangó úti) szállóban 15-15 fő részére elkészíti a kiváló dolgozók mintaszobáját, melyeket szőnyeggel, tollpárnával és paplannal lát el. Ugyanezen tárgyak beszerzésére ígéretet tett a Bacsó Béla úti női szálló esetében is. Kályhajavítást, nagytakarítást is ígért, valamint azt, hogy a szállóra csak orvosi vizsgálaton átesett dolgozót költöztet, és hogy évente egyszer tífusz elleni védőoltást szervez, a központi orvosi rendelőt pedig fapadlóval vagy parkettával látja el. Más alpontokban arra tért ki, hogy az étkeztetés zavartalan biztosítása érdekében tárolással és központi kiutalás alapján tesz szert a szükséges nyersanyagokra.

A kultúráról szóló fejezet is maga az ígéret földje: az igazgató kultúrtermek, klubszobák létesítését, a kultúrcsoport próbájához fűtött helyiség biztosítását, propaganda céljára egy filmfelvevőgép és egy magnetofon beszerzését vállalta. Ígérte, hogy a női szállóra bevezetteti a váltóáramot - így biztosítva a filmvetítések lehetőségét -, a legjobb munkahelyet pedig hangszórós berendezéssel látja el. Emellett, a Párthatározat szellemében a sport tömegesítése és népszerűsítése céljából a vállalati autóbuszt esetenként a sportkör rendelkezésére bocsátja.

A kollektív szerződés érvényessége az aláírás napjától 1957. március 31-ig tartott. Hogy a történelem aztán másként rendezte a dolgokat, arról igazán nem tehetett sem az igazgató, sem az üzemi bizottság.