datvédelmi szempontból alighanem Balló Pál kőművessegéd munkakönyve is hagyott némi kívánnivalót maga után. Hiszen nemcsak azt lehetett megtudni belőle, hogy az 5767-es sorszámú, segédeknek és gyári munkásoknak rendszeresített munkakönyvet a Budapesti Építőmesterek Ipartestülete állította ki a számára, hanem róla magáról is számos információval szolgált a dokumentum. Elárulta például, hogy egy Pest közeli kis faluban született 1912-ben; a vallása református, a termete magas, az arca hosszas, a szeme kékesszürke, a szemöldöke és a haja barna, az orra és a szája rendes, fogai viszont hiányosak voltak. Az irat tanulmányozója azzal is tisztában lehetett, hogy Balló Pál segédlevéllel igazolta, korábban iparostanoncként dolgozott. (Azt azonban - a vonatkozó rubrikák kitöltetlenül hagyása miatt - homály fedte, hogy bírt-e valamilyen elemi iskolai bizonyítvánnyal, illetve tudott-e legalább írni és olvasni.)

Balló Pál kőművessegédről még anynyit deríthetünk ki 1944. április 1-jén kiállított, kék fedelű, angyalos-koronás címerrel ékes munkakönyvéből, hogy az év május 9-ig egy Akadémia utcai építésziroda alkalmazta őt. A legközelebbi, és egyben utolsó bejegyzés 1947-ben került a könyvbe: március 20. és november 30. között emberünk immár szobafestősegédként dolgozott Domokos Imre, Attila körúti szobafestőmester keze alatt. Akkor azonban, bár még ötvenkét kitöltetlen munkahely-rubrika maradt a könyvében, kijelentkezett a szobafestők ipartestületéből. Sorsáról semmi többet nem tudunk.

Annál többet tudunk azonban arról, hogy milyen jogok illették meg, és milyen kötelességek kötötték a hajdani segédeket és gyári munkásokat. A munkakönyvbe bekerült ugyanis az 1884. évi ipartörvény, valamint az azt módosító 1922. évi jogszabály kivonata is. Ezekből aztán Balló Pál kiolvashatta, hogy például "az iparos köteles időt engedni arra, hogy vallása ünnepnapján az isteni tiszteletet látogathassa", de azonnal elbocsáthatja őt, ha ellene vagy valamely családtagja ellen "bántalmazást, súlyos becsületsértést követ el". Azt is megtudhatta, hogy munkáltatója akár 600 pengő pénzbírsággal is sújtható, ha "bérét árucikkekben szolgáltatja ki".

A kőművessegéd azonban aligha rágta végig magát a több mint húszoldalnyi, apró betűvel szedett törvényszövegen. Jó, ha a belső borítóra nyomtatott "Néhány tanács az életútra" passzusig eljutott. A tizenöt pontban összefoglalt életvezetési útmutató viszont pótolhatatlan munícióval szolgálhatott a számára. Hiszen rögtön az első pont így szólt: "Vigyázzunk az egészségünkre és ügyeljünk a tisztaságra nemcsak munkaközben, hanem az élet minden körülményei között. Munkahelyünket tartsuk tisztán. Ne köpjünk a padlóra vagy a földre."

A segéd, ha követte a leírtakat, mértékletes maradt ételben, italban, dohányzásban, munka előtt és közben tartózkodott a szeszes italoktól. A balesetek elkerülése érdekében elővigyázatosan dolgozott, és ha mégis megtörtént a baj, nem folytatta a munkát, míg sérült kezét tisztán be nem kötötték. Nem nyúlt olyan géphez, amelyet nem ismert; kabátja ujját, nadrágja szárát lekötötte, és gyúlékony anyagok közelében még véletlenül sem gyújtott rá. Egyáltalán, pontosan teljesítette a kötelességét, kedvvel végezte a rábízott munkát.