A háború alaposan megváltoztatta a Margit-szigetet. Rommá lett az Ybl-féle Margit-fürdő, elcsendesült az egykori nádori villában működő, méregdrága Póló bár. Egy 1959-es kalauz így festette le a sziget északi csücskét: "Feltűnik itt a pázsiton egy köralakú betonlap, amelyet virágtartó kőedények fognak körül és nagy kalitkaszerű csőváz magasodik föléjük. Itt volt a Parisien Grill mulató, amely a második világháborúban elpusztult, csak a beton tánc-plató maradt meg. Ugyancsak bomba pusztította el a háború előtt ittlévő Margaréta és Dália szállót, a Csárda vendéglőt, a Piccadilly éttermet és egy kis üzletsort. Maradványaik egy része a föld alatt van. A háború sebeit gyógyító kertészkedő kezek virágzó parkot, játszóteret varázsoltak föléjük.

Soha többet nem játszottak itt lovas pólót, munkásszálló, iroda lett az elegáns klubházakból, a zenélő kút pedig hallgatott, mint a sír. A marosvásárhelyi eredeti hű másaként 1936-ban épített szerkezetről a háború idején még feljegyezték, hogy egy "érme bedobására az elektromos automata száz év előtti műdalokat és régi népdalokat játszik. Az ötvenes évek végén viszont legfeljebb nézni lehetett: "A kút helyreállításakor a Fővárosi Tanács egy öreg marosvásárhelyi cigányprímástól elkérte azoknak a régi székely népdaloknak kottáit, amelyek hajdan Bodor Péter kútjában hangzottak el. (...) hamarosan minden órában automatikusan felhangzik majd a muzsika.

A régi szigetre talán már csak az uszoda, a Palatinus strand, a víztorony és a szikvízüzem emlékeztetett. Az 1868-ban fúrt artézi kutat még 1932-ben adta bérbe a főváros vezetése a Polgári Serfőző Rt.-nek, amely négy évvel később a neves Vidor Emillel építtette meg a Budapesti Szénsavgyár Rt. néven megalakult vállalat épületét. A gyár később, immáron állami kézben is kiválóan prosperált: "Itt töltik a közismert csattos üvegben forgalomban lévő kristályvizet. Az üzem a sziget északi szélén lévő I. számú kút, a Margit-forrás ásványvizét használja fel. Lehűtve, szénsavval vegyítve, gépesített, higiénikus töltéssel hozzák forgalomba.

Újabb tíz év elteltével azonban már bántotta a várostervezők szemét a szigeten működő gyár. 1970. február 18-án a Fővárosi Tanács megvitatta és elfogadta a Margit-sziget távlati fejlesztési koncepcióját, melyet így foglalt össze a másnapi Népszabadság: "Északi részén idegenforgalmi-szállodai centrum épül ki, középen kulturális célokat szolgáló létesítményeket terveznek, déli részét pedig sportolási, szórakoztatási lehetőségek számára tartják fenn. A tervek szerint a sziget közepén húzódó út sétaút lesz, a gépkocsik számára a budai oldalra néző sávon építenek új utat. (...) Több üzemet (köztük a szikvízüzemet) kitelepítenek. (...) A távlati tervek értelmében a Palatinus strandra újabb medencéket telepítenek, s javasolják a strandra jégpálya létesítését is. A szikvízüzem épületébe úszókollégiumot szántak, át akarták építeni a Casinót, a szabadtéri színpad mellett pedig kulturális központot kívántak létrehozni, könyvtárral, télen is üzemeltethető kamarakoncert-teremmel és kiállítások rendezésére alkalmas üvegcsarnokkal.

Pár hónap elteltével még egy nyilvános ötletpályázatot is kiírtak első díj: háromezer forint , hogy kiderítsék, mit látna szívesen a nép a szigeten. Fájdalom, a pályázatra csak huszonöt pályamű érkezett, s a zsűri végül első díjat nem is adott ki. Mégis, akadt néhány ötlet, amelyet az illetékesek fontolóra vettek: ilyen volt a félig-meddig szabadtéri könyvtárra, a bridzstermekre, a filmklubra, a Margit-sziget múzeumra és a szabadtéri filmszínházra vonatkozó javaslat.

Aki végigsétál a Margit-szigeten, láthatja, mi valósult meg a tervekből, és mi nem. A szikvízüzem kitelepítéséről például szó sem esett: nem egészen egy héttel a fent vázolt koncepció elfogadása után, 1970. február 23-án fogtak hozzá termeiben a kólagyártáshoz. Ami meg az új autóutat illeti, azt megoldotta az élet. 1973. szeptember 15-én végleg kitiltották a gépkocsikat a szigetről.

N. Kósa Judit

ltðJðJ,