Az 1928 tavaszán kiadott Autólexikon tanúsága szerint akkoriban kilenc különböző egyesülethez csatlakozhattak a fővárosban a motorsport iránt érdeklődők. Lakóhelyük, foglalkozásuk vagy társadalmi állásuk szerint beléphettek például a Budai Tornaegyletbe, a Ferencvárosi Torna Clubba, a Magyar Testgyakorolók Körébe, a Kitartás Kerékpár Körbe vagy akár a Detektív, illetve a Rendőrtiszti Athletikai Klubba is. A motorkerékpár-vezetés akkori népszerűségét emellett az is mutatja, hogy az idézett lexikon tájékoztatásul az ismertebb gyártmányokat is felsorolja szám szerint nyolcvankettőt.

Ne higgyük azonban, hogy a kor bátor sportemberei a járókelőket riogatva száguldoztak a villamosok, a konflisok és az automobilok között. "A motorkerékpárok legnagyobb sebessége lakott területen nem lehet nagyobb, mint a könnyű kocsi rendes menetsebessége. Ez óránként kb. 12-14 km figyelmeztetett az Autólexikon, amely arra is kitért, hogy "motorkerékpározási tilalom áll fenn a Kossuth Lajos utca, Kígyó tér, Kígyó u., Petőfi S. u., Szervita tér, Kristóf tér és a Váci u.-ban reggel 7 órától este 9-ig. Az Andrássy útnak az Oktogon tér és Aréna út közötti szakaszán csak a mellékkocsiúton közlekedhetnek motorkerékpárok.

Igen ám, csakhogy a korabeli járművek ennél jóval többre voltak képesek. A Harley-Davidson második típusáról amelyből mintegy százharminc rótta a magyarországi utakat például az volt olvasható, hogy "gyorsaság síkon: 90 km, emelkedőképessége: minden gépjárműnek elképzelhető emelkedés. (Ez a típus tartotta egyébként 1928-ban a magyar oldalkocsisrekordot is, 109 kilométeres óránkénti sebességgel.) Nincs tehát abban semmi meglepő, hogy a motorkerékpárok szerelmesei versenyeken, elsősorban hegyi tereptúrákon igyekeztek összemérni ügyességüket és gépük erejét. 1928 májusa és szeptembere között több tucat versenyt rendeztek Európában, köztük számos magyar eseményt is: a sort május 20-án a Magyar Tourist Trophy nyitotta, egy hétre rá rendezték a MAC futárversenyét, június 1617-én volt a Magyar Túraút, 24-én pedig a Gugger-hegyi verseny. Szeptember 9-én a János-hegyen álltak rajtvonalhoz a motorosok, majd szeptember 30-án a sváb-hegyi versennyel ért véget a hazai idény.

Karner Rupert osztrák versenyzőnek csak a nevét őrizte meg az emlékezet. Motorkerékpáros volt, elismert sportember, aki az 1928. május 20-i Magyar Tourist Trophy közben, a Budakeszi út 53/B alatti vízműalállomás előtt balesetet szenvedett, és belehalt sérüléseibe. A tragédia emlékére Déván István, az Automobil Motorsport című szaklap főszerkesztője egy mészkőoszlopot emeltetett a kocsiút szélén, a Budakeszi út 48. szám előtt. Medvey Lajos és Csányi Károly 1931-ben kiadott műve, a Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez azt is megemlíti, hogy a mészkőoszlopon bronz domborművet helyeztek el. A szerzők a következők fűzik mindehhez: "Karner Rupertet 1928. május 20-án verseny közben itt érte halálos szerencsétlenség, és hat nap múlva meghalt.

A Budakeszi úton felfelé araszolva ma már nehéz elképzelni, hogy hetven éve az autósok és motorosok terepversenyeinek megrendezéséhez is elég vadregényes volt ez a táj. A Budakeszi út 53. alatt ma környezetidegen pontházak állnak, a 48. pedig nem más, mint a Lauder Javne iskola. Bár mészkőoszlopot hiába is keresnénk, a szemfüles látogató mégis rálelhet Karner Rupert emlékére. Az iskola előtti buszmegállónál meredek rézsű szegélyezi a járdát, a betonvályúkban várostűrő növények zöldellenek. Odafönn, jó két méter magasban márvány csillan, a betűk aranyozása régen megkopott. Karner Rupert neve azonban lentről is látszik. Aki feljebb kapaszkodik, azt olvashatja: a világháború elpusztította a szerencsétlenül járt egykori sportbarát emlékművét, ezért így, egy új táblával igyekezett neki emléket állítani "az újjászervezett magyar motorsport.

N. Kósa Judit