A reklámok, higgyék el nekem, régen is pont úgy záporoztak, mint ma. Megengedem, a stílus talán szolidabb volt egy kicsit, s az élmény sem volt - tévé híján - annyira plasztikus, de a lényeg hetven év alatt alig változott valamit. Csak ízelítőül: "A megfiatalodás titka: Nippon japán gomba. Távol-Keleten évszázadok óta bevált házi gyógyszer, eredeti importált kultúrából tenyészti Glóbus gyógyszertár. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában." Vagy: "Szabad-e a nőnek 6 fillérért nélkülözni a Lavin pezsgős tengersós levendula tablettát? Mert a Lavint a mosdóvízbe, fürdőbe dobva frissíti, élénkíti arcát, testét. A Lavin 5 darabos tekercsben szaküzletekben kapható 30 fillérért." Esetleg: "Ég a nap melegtől / Arca, keze, teste, / Margit-crémet rája / Reggel, délben, este".

De mit tehetett a polgár a harmincas években, ha kedve támadt kipróbálni, valóban naponta gyönyörben úszik-e, ha Kincs pengével beretválkozik? Hova fordulhatott, ha selymes fényesnek óhajtotta mutatni a szempilláit, és ezért haladéktalanul szüksége volt a mély tüzű szemeket varázsolni képes Yesso-Hennára? Nos, jó eséllyel Molnár és Mosernél keresett megoldást.

A patinás Molnár és Moser cég akkoriban élte virágkorát. Igaz, az alapító atyákkal az első világháború óta a néven kívül nem kötötte össze semmi: Bartha István gyógyszerész volt az, aki a Petőfi Sándor utcai drogériát szívós munkával Pest egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító üzletláncává fejlesztette. 1939-ben, amikor a cég fennállásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte, a Petőfi Sándor utca 11. alatti főüzlet mellett már öt fióklétesítmény is várta a vásárlókat. Bartha - pontosabban: a Molnár és Moser drogérialánc - a Váci utcában, az Apponyi téren (Ferenciek tere), a Kossuth Lajos utcában, a Szent István körúton és az Olasz (Szilágyi Erzsébet) fasorban is fenntartott egy-egy boltot. Mi több, közben szép csendesen felvásárolta nemcsak "a" Drogériát - Neruda Nándor patinás, Kossuth Lajos utcai üzletét -, hanem Stessel Nándor gyógynövény-nagykereskedését, Irgang Kálmánnak a Sárkányhoz címzett drogériáját és Fried Dezső illatszertárát is. Gondoskodott arról, hogy minden boltjában kaphatók legyenek a vevőkör kedvenc márkái, az alkalmazottakat pedig ünnepi jutalmakkal és törzsgárda-kedvezményekkel kényeztette el.

A Molnár és Moser a harmincas években Közép-Európa legkomolyabb drogista cégének számított. Bartha nemcsak importtal, hanem exporttal is foglalkozott: a krónikák szerint csak a nevezetes MM Russé és MM Chypré kölnikből - a női kivitel sárga, a férfi zöldesbarna színben készült - havi nyolcvan-száz hektolitert készített. S hogy hol állította elő ezt a tetemes mennyiségű parfümöt? Egy részét bizonyára abban a laboratóriumban, amelynek helyisége és elegáns, mégis szembeötlő felirata ma is látható a Magyar utca 26. alatt.

A kétemeletes palota, amelyet romantikus stílusban épített fel a Károlyi-kert háta mögött Miletin Ferenc és Sűrű János építőmester, a cég virágkorában nemcsak a laboratóriumnak adott otthont, hanem maga a cégtulajdonos is itt lakott. Az épület földszintjének kiképzése azt mutatja, hogy egykor hatalmas üvegtáblák mögött ténykedhettek itt a Molnár és Moser cég szorgos vegyészei. Igaz, a portál mára alaposan megváltozott: középen az eredeti bejáratot megtartó galéria nyílt, tőle jobbra és balra viszont alighanem lakásokat alakítottak ki. A kirakatüvegek helyét befalazták, s az új tulajdonosok ízlésük szerinti - persze más és más - ablakokat vágattak a homlokzatra.

Hatvan éve azonban még más gondolatok jártak a felirat láttán az arra kerülők fejében. Molnár és Moser neve illatokat idézett, krémek hűvösére, színek orgiájára emlékeztetett. Esetleg arra, hogy az örök szépség is elnyerhető: ha máshogy nem, hát "az Apácaszappan állandó használata által".

N. Kósa Judit