"Ha mások udvariatlanok, ez még nem jogcím ahhoz, hogy mi is azok legyünk.

Nos, az ilyen bölcs tanácsokat szeretem én. Ha hiszik, ha nem, évek óta vágytam valami útmutatóra, amely eligazítana az élet dolgaiban. Támaszkodni szerettem volna valamire: tudni, hol a helyem a világban, meddig és hogyan foglaljam el, amíg még tehetem. Áhítottam valami önigazolás-félét is. Esetleg így: "A művelt nő, bármilyen helyzetben van, mindig a férfiak felett áll.

Sosem gondoltam persze, hogy a szívemnek oly kedves szentenciákra épp egy bő fél évszázados illemtankönyvben bukkanok majd rá. Pedig így lett. A Lingua Kiadó és Könyvkereskedelmi Rt. Hasznos Könyvek sorozatában valamikor a húszas évek vége felé látott napvilágot A művelt társaság illemszabályai A jó modor könyve az alábbi alcímmel: Miképp viselkedjünk a társaságban, családi és baráti körben, mi "illik, mi "nem illik.

A Kommilfó által szerkesztett kis kötet biztos fogódzót nyújt mindazoknak, akik hozzám hasonlóan a várakozó férfiú asszisztenciája mellett garantáltan a hátuk mögé tartott kabát bélésébe dugják be a karjukat, mindig egyszerre mondják a nevüket azzal, akinek épp bemutattatnak, és kétségbeesetten találgatják, hogy most akkor illik-e visszategezni, avagy sem. (Gyönge vigasz, hogy a minap teljes sikerrel bonyolítottam le egy rekoneszansz telefont: tudják, ez az, amikor az ember a vendégség másnapján azzal zaklatja a házigazdákat, hogy remekül érezte magát. Kommilfó ilyesmiről persze nem tud: annakidején ezeket a dolgokat társaságbéli emberek még személyesen intézték.)

Nos, A művelt társaság illemszabályai című kis gyöngyszem valójában több egy egyszerű regulagyűjteménynél. Nemcsak azt tudhatjuk meg belőle, hogy "Rossz és elcsépelt élceket mondani illetlenség, s hogy "Vidáman, ötletesen, szellemesen társalogni a legillőbb magaviselet, "Alantasainkkal szemben legyünk nyájasak, illetve "Nem illik felindulásunkat hangos lármázással, dühös kifakadással, káromkodással jelezni, hanem illő dolog azt, amennyire csak lehet, elpalástolni. A szerző a helyes báli viselkedés szabályai mellett (csak a példa kedvéért: "Tánc közben vigyázzunk a táncosnők ruhájára nemcsak azzal, hogy arra rá ne lépjünk, de kesztyűnkkel is, amiből célszerű 3-4 párat magunkkal vinni, mert a fehér kesztyűn hamar folt eshetik) az utcai érintkezésre is kitér: "Ha a férfi nőt vezet a karján, akkor másokkal szemben mindenféle udvariassági szabály alól fel van mentve.

A legnagyobb teret azonban a családi életnek szenteli Kommilfó. Megtudjuk, milyen illemszabályok vonatkoznak az élet olyan fordulópontjaira, mint például a gyermekszületés ("a cselédség, a bába szokás szerint szintén ajándékot kapnak) vagy az esküvő ("A menyasszony nyugodtan, komolyan lép az oltár elé. Amúgy is át van hatva a pillanat komolyságától, mégis lehetőleg tartózkodnia kell attól, hogy az oltár előtt zokogjon, viszont a dicsekvő, túlságos eleven magatartástól is óvakodni kell).

A szerző nemcsak azt illetően igazít el, hogyan kell bánni a cselédekkel ("A művelt ember alárendeltjeivel szemben hatalmát és fölényét nem nyers, parancsoló vagy éppen gőgös modorával szabad, hogy bizonyítsa, hanem bánjék velök jóakaratú nyájassággal és udvariasan), hanem frappánsan definiálja a családi boldogság titkát is: "A családtagok arra törekedjenek, hogy egymás gyöngeségeit türelmesen viseljék el; igyekezzünk saját hibáinkat felismerni, és azokról leszokni.

Hát csoda, hogy ezek után nincs más célom, mint hogy megszerezzem bizonyos Schidlof művét, Az érvényesülés művészetét, amelyet ugyancsak a Lingua adott ki? A kiadó azt ígéri: "Ügyesebb, jobb fellépésű, tehát boldogabb ember lehet Önből, ha ennek a könyvnek a mondanivalóját figyelmesen elolvassa, átgondolja és megszívleli. A könyvben Schidlof, a beharangozó szerint, a következőkre is kitér: Vigyázz a megjelenésedre!, Az ajándékozás művészete, Ne kérj kölcsön soha!

Kérem, ha tudják, hol szerezhető meg a mű, értesítsenek. Addig is "leányok egy percig se üljenek dolog nélkül, hanem minden órát bölcsen használjanak fel nekiállok falvédőre hímezni Kommilfó legveretesebb szentenciáját: "Az udvariatlané az utolsó szó, az udvariasé a győzelem.

N. Kósa Judit