"Előttünk folyik a Duna. A rajta átívelő hidak északról dél felé haladva a következők: Északi összekötő vasúti híd, Sztálin-híd, Margit-híd, Kossuth-híd, Lánchíd, az Erzsébet-híd romjai, Szabadság-híd, Petőfi-híd, Déli összekötő vasúti híd. A Csepel-szigeten a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek kéményei füstölögnek. 1956 júliusát írták, amikor a Budapesti Pedagógus Továbbképző Intézet kollektívája kézhez kapta az Iskolai tanulmányi kirándulások Budapesten című kötet még nyomdaszagú példányait.

A szerzők joggal voltak elégedettek: rendkívül informatív, a felnőtteknek szánt bedekkereket is lepipáló művet alkottak, geológiai ismertetőkkel, kiállításleírásokkal, történelmi összefoglalókkal. Egészen biztosak lehettek abban, hogy az a vidéki csoport, amelynek kísérő tanára az ő könyvüket kézben tartva kalauzolja végig a gyerekeket Budapesten, célt fog érni. Hiszen "a tanulmányi kirándulásnak elsősorban tanulóink hazafiságának elmélyítésében, a hazafias nevelés megalapozottabbá tételében és hazánk fővárosának megszerettetésében kell eredménnyel járnia.

Kétségtelen, hogy az a gyerek, aki végigkutyagolta, -villamosozta valamelyik, a kötet által ajánlott háromnapos túrát, kész Budapest-szakértőnek érezhette magát. Tudhatta, hogy hidak közül melyik rácsos gerendahíd, s melyik támaszkodik mérlegtartókra, sőt láthatta őket alulról is, ha négy forintért jegyet váltott a Molotov térről induló sétahajóra. Tisztában volt azzal is, hogy az Óbudai Gázgyárból akkor tör fel hatalmas gőzfelhő, ha hűtik a kiizzasztott kokszot; látta, hogy a Tolbuhin körúti Nagyvásárcsarnokban a termelői árusítás gondosan megszervezve zajlik, elöl a termelőszövetkezetek, hátul az egyéni termelők kínálhatják portékájukat. Vethetett egy pillantást az épülő műegyetemi negyedre, hallott arról is, hogy folynak a tárgyalások az Ezredévi Emlékmű Habsburg-szobrainak erdélyi fejedelmekre cseréléséről. Járt a Parlamentben, majd a Párttörténeti Intézet állandó kiállításán "lehetetlen meghatottság nélkül nézni azt a börtöncellát, amelyben az elfogott kommunisták gyötrődtek. Látta a Tőzsdepalotát, amely akkor a Lenin Intézetnek és az alakulóban lévő televíziónak adott otthont. A Sztálin út és a Körönd sarkán megcsodálhatta a Kodály otthonául szolgáló házat, szakértők kalauzolták a volt királyi palotában folyó ásatásokon. Végignézte a Mezőgazdasági Múzeum tárlóit "a vemhességi naptárt, mely a különböző háziállatok ellési idejének kiszámítására szolgál, ügyes kezű tanuló rajz alapján iskolája számára is elkészítheti , sőt azt is tudta, mit esznek az Állatkert csimpánzai. ("Grammokban kifejezve: tea 3, cukor 5, gyümölcs 60, déligyümölcs 15, rizs 4, búza-rozs 3, napraforgó 4, tökmag 4, burgonya 15, zöldfélék 20, sárgarépa 15, kenyér 15, dió 5, hagyma 4, édesség 3, tojás 1 db, lekvár 5, élesztő 1, aszalt gyümölcs 5, tej 5 dl, túró 2, főtt bab 4, méz 5, kakaó 2, alma 15, só 5 dkg.)

Mégis, aligha hihetjük, hogy az általános és középiskolai tanárok számára készült kitűnő segédletet sok pedagógus forgatta volna az 1956/57-es tanévben. A megjelenést követő őszön bizonyára kevés osztálykirándulás indult a fővárosba, mire pedig újra itt lett volna a túrák szezonja, a gondos mű számos megállapítása érvényét vesztette. A könyv kiadása után alig három hónappal például már lobogva égtek a megtekinteni javasolt Természettudományi Múzeum messze földön híres ásványai.

N. Kósa Judit