"A mily előnyösen hat rövid időn át a mérsékelt hideg a bőrre, oly hátrányos a fagyasztó hideg, mely ép úgy elperzseli a finom bőrt, mint az égető nap. Ami engem illet, ezt régóta sejtettem, és igyekeztem távol maradni a fagyasztó hidegtől. Most azonban, hogy a fagyásról szóló passzust is elolvastam A női szépség fentartásának, ápolásának és növelésének titkai című könyvben kiadatott 1885-ben Budapesten, írta Egy nagyvilági hölgy , végképp elment a kedvem a téltől. Nemcsak azt tudtam meg, hogy "a képződő fagyást az illető testrész vörössége és forrósága árulja el, mit viszketegség kísér, hanem hogy "a karmantyú, szőrmés keztyű és czipő szinte igen ártalmas a fagyásra hajlandókra nézve, miután a szőrme (...) nedves meleget támasztva, az illető tagokat még érzékenyebbé tesz a hideg iránt.

El is határoztam rögtön, hogy a női szépség más, kevésbé évszakspecifikus vetületeivel foglalkozom. Elvégre a nagyvilági hölgy utasításait követve bármelyikünk formálója lehet külalakjának: "A legszebb arcz, ha kifejezése durczás vagy kellemetlen, sokat veszít bájából; egy élettelen arcz minden szépsége mellett visszataszító hatást kelt, míg a szellem vagy jóság (...) a forma vagy szépség hiánya daczára is, hervadhatatlan bájjal ruházhatja fel. Mindazoknak viszont, akik e téren még gyakorlásra szorulnak, ajánlható, hogy legalább a helyes testtartást sajátítsák el: "...elegáns magatartással bíró nők, ha leülnek, keresztbe teszik a lábhegyeket. Az egyik láb erősen a földre tétetik, a másik hegyével a földet éri, míg a sark feljebb tartatik. A járásnál mindig a láb hegyével érintjük a földet előbb s csak aztán lépünk fel a sarkkal, a lábat pedig mindig kifelé tartjuk. A csípők mozdulatlanok maradnak, úgy a felső test is, csak a derék követi könnyedén a lábak mozdulatait. A vállak hátra tartatnak, a mell előre, az altest egyenesen, se be-, se kifelé, a kezek elől könnyedén keresztbe tehetők vagy az egyik kar le is lóghat, azonban himbálóznia nem szabad. Kipróbáltam, és esküszöm, hosszú percekre elfeledkeztem a kinti ítéletidőről.

A nagyvilági hölgy azt írja például, hogy "Az elhízás főkép az egykedvű, lymfatikus egyéneket szokta érni: kik szeretik a jó ételt, keveset mozognak és nyugodt, némileg közönyös kedélylyel bírnak. Nekik itt az ideje juhhúst és nyulat enni, gyakori sósvízzuhanyokat venni, legfeljebb öt órát szentelni az álomnak, és az elhízott részeket bedörzsölni szeszben felolvasztott hamuzsírral és iblannyal. Persze ők még mindig jobban jártak, mint a soványak, mert "Nincs olyan ország, hol a csontos, sovány asszony tetszést ébresztene. Aki ilyen, legjobban teszi, ha "langyos, erősítő fürdőben ülve, könnyű eledelt, például tejbe főtt ságot, darát, rizst eszik. A fürdő egyébként is központi kérdés. Bár "Becquerel szerint az igen gyakori langy fürdő hátrányos az egészségre, a szépítő fürdőket vétek volna kihagyni. A vízbe kerülhet szénsavas szikéleg, kamphoros légköneg folyadék, keseréleg halvacs, édes mandula, fenyőtoboz, sőt tört szerecsendió is. A legmegkapóbb recept: "Petrezselyem levél 150 gramm, Lavendula 200 g, Ánizs mag 100 g, Fodormenta 200 g, Kakukfű 200 g, Majorána 100 g, Pálinka vagy spiritus 200 g; Ezeket vagy fél óráig forraljuk hat liter folyó vízben és négy-öt liter vörös borban. Forralás után szintén szitán át közönséges folyóvízfürdőbe bocsájtjuk.

A nagyvilági hölgytől azt is megtudhatjuk, milyen a legszebb szemöld ("a szeliden ívezetes, a halánték felé igen tiszta, finom vonalban végződő s a szem fölött sűrű természetesen), hogyan lehet segíteni a fülczimpa nagyságán ("egy görbe ollóval igen könnyű megrövidíteni), s mikor fenyeget legjobban a megfázás ("nagy gonddal kell beburkolózni, ha bálból, szinházból, felolvasásokról és más mulatságokból távozunk, melyek alatt a benső izgalom, még fokozza az idegek s a bőr működését). Tudják viszont, hogyan akart a túlzottan vastag orron segíteni? Én már sejtem, ezért aztán gyorsan abba is hagyom az olvasást. Azt írja: "e czélra egy rugóval ellátott kis aczél-eszköz létezik, afféle orrcsiptető.

N. Kósa Judit

sút &