Egy a jelszónk a béke? Harcba boldog jövőért megyünk? Tényleg nem tudják? Jó, akkor segítek még egy kicsit: Földön, égen zeng az új dal: ifjúság, ifjúság, ifjúság. Most már biztos sejtik, mire gondolok, talán már folytatni is tudnák Novikov DIVSZ-indulóját. Hát persze. Ötven éve bezzeg betéve tudta a dalt egész Pest. Különösen, hogy 1949 augusztusának végén "a Horizont Könyv- és Zeneműárusítóhoz Moszkvából megérkeztek a legnépszerűbb szovjet tömegdalok kótái", s így rendkívül olcsó áron, 1,20 és 3 forint közötti összegért hozzá lehetett jutni Alexandrov Sztálin-kantátája mellett a fent idézett indulóhoz is.

Éppen fél évszázada, hogy Budapest a második világifjúsági találkozó, azaz a VIT lázában égett. A derék szervezők igazán semmit sem bíztak a véletlenre: nap mint nap a Szabad Nép hasábjain szólították fel az - akkor még - különféle ifjúsági szövetségeket a minél hatékonyabb munkára. A SZIT- és EPOSZ-szervezetek VIT-tanfolyamokat szerveztek, hiszen "a végzetteket mindenhol a legsürgősebben be kell állítani agitációs munkára, kisgyűlések, röpgyűlések tartására, egyéni agitációra". Külön szervezőbizottságok alakultak a megnyitó előkészítésére, a Bulgáriából, Norvégiából és Angliából érkező staféták fogadására és továbbvitelére, a közterületek dekorációjára. Rekkenő nyár lévén iskolai szünet volt ugyan, de ez sem jelentett igazi akadályt: "Augusztus 7-én az ország valamennyi úttörőcsapata tartson csapatgyűlést, beszéljék meg a központilag kiadott anyag szerint a VIT-re való felkészülést. Az úttörőközpont által leküldött dekorációs anyag felhasználását valamennyi csapat haladéktalanul kezdje meg." Felhívásokat bocsátott ki a nőszövetség és az Országos Béketanács, s a készülődés finisében már látszott, hogy nincs legyőzhetetlen akadály: "Felhívjuk minden MINSZ-szervezet figyelmét, hogy a küldöttek kisegység-egyenruhában jöjjenek fel a VIT-re. Azok a fiatalok, akik nem lettek küldöttek, de van egyenruhájuk, adják azt kölcsön küldött-társaiknak."

Mindeközben az egész ország ajándékokat készített. A mintegy hetven országból várt tízezer külföldi fiatalnak szánt emléktárgyakból a Rákosi Mátyás Ipari Tanulóotthonban (IX., Timót utca 3.) rendeztek kiállítást. A csepeli ifik szabadkikötőbeli csoportja hajómodellel, a papírgyáriak maketteket tartalmazó kiskocsival, a posztógyáriak pedig SZIT-babával készültek.Augusztus 14-én aztán zászlódíszben várta a világ ifjúságát Budapest. A Városligetben a lebontott Iparcsarnok helyén frissen gyepesített óriási sportpálya zöldellt, a Gellért-hegy oldalában készen állt a húsz szabadtéri színpad legszebbike, de újjáépítették a Margit-szigeti teátrumot és az ottani sportpályákat is. Negyven kollégiumot és kilenc iskolát bocsátottak a vendégek rendelkezésére, akik ingyenes villamosjegyet kaptak, sőt a jeles alkalomból négyszáz idegen nyelvet beszélő kalauzt is szolgálatba állítottak a fővárosi viszonylatokon.Az előkészületek bizottságiülés-dömpingje után alighanem kész felüdülés volt a VIT egymást váltó ötvennégyezer magyar résztvevőjének a politikai, kulturális és sporteseményeken való részvétel. A grandiózus nyitóünnepség után, ahol - a korabeli beszámolók szerint - a hős lenini Komszomol ötszáz fős küldöttsége Sztálin virágokkal övezett képe mögött, a Szabad Kína szabad ifjúsága pedig a Mao Ce-tung arcmásával díszített hatalmas selyemzászlók alatt vonult fel, egymást érték a zenés tábortüzek és vitaestek, a zenei és néptáncvetélkedők. (Győzött a Szovjetunió, második Bulgária, bronzérmes Magyarország.) A filmprogram keretében bemutatták a Sztálingrádi csatát, moszkvai komszomolkák lejtettek hattyútáncot az Operaház színpadán, ázsiai és afrikai küldöttségek daloltak az utcabálokon, mi több, a küldöttek a Népstadion építéséből is kivették a részüket száztagú csoportokban. A legnagyobb meglepetést azonban minden bizonnyal az a produkció keltette, amelyet a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség művészegyüttese adott elő. A derék fiatalok magyar nyelven énekelték el ugyanis, hogy bizony "Farkas Mihály rézágyúja fel van virágozva".

N. Kósa Judit