A családi legenda szerint nagyanyámék, hazaérve az olaszországi nászútról, egy jó nagy tulipános ládába botlottak az előszobában. Így tudták meg, hogy nyertek az elektromos művek pályázatán, és mint ifjú házasok, immáron a legmodernebb villanyos berendezések boldog tulajdonosának mondhatják magukat. A láda akkor, a harmincas évek legvégén a jövőt rejtette: volt benne porszívó, kenyérpirító, sőt még hajszárító is.

Hogy hogyan festett egyébként egy harmincas évekbeli lakás? Mindenki tudja, aki látott valaha Kabos-filmet, esetleg egy olyat, amelyikben Jávor Pál domborította a szegény, de mérnöki végzettségű szobaurat. Szinte látjuk magunk előtt a robusztus ebédlőgarnitúrákat vagy éppen a legénylakások modern csőbútorait. Csak épp arról nincs fogalmunk, milyenek lehettek azok a helyiségek, amelyek nem kerültek be a filmekbe. Ráadásul az otthonoknak éppen ezeket a részeit alakították át a felismerhetetlenségig olykor többször is az elmúlt hatvan-hetven év alatt, így aztán alig-alig van támpontunk azt illetően, hová járt fürdeni, milyen konyhában főzött, hogyan mosott vagy éppen fűtött nagyanyánk.

Nekem viszont szerencsére itt van Vittay Győző gépészmérnök gyűjtése. Az alapos szakember több mint fél évszázadig őrizgette a harmincas években kapott reklámkiadványokat és brosúrákat, így aztán én nemcsak azt tudom, milyen kimagasló előnyökkel bírt az "első tízbillentyűs számológép, a svéd Facit új T-modellje csak egyet mondok: "Tízes áttétel úgy az eredmény, mint a hányados sorban , hanem azzal is tisztában vagyok, milyen volt egy igazán jól felszerelt lakás.

A Magyar Gázizzófény Rt. (Vilmos császár út 3.) már a húszas évek végén kínálta például Globus márkanevű gázfőzőjét, mondván, "tökéletesen szerkesztett és pontosan beszabályozott takarékégőink csekély gázfogyasztás mellett is rendkívül nagy hőfokot fejlesztenek. És a konyhai tárolás? A Vécsey utcában már hetven éve árulták a Kelvinatort, amely nem más volt, mint "a legtökéletesebb elektromos-automatikus hűtőszekrény, amelynek "alkalmazásával megszűnnek a jéggel való hűtés és a jégbeszerzés öszszes kellemetlenségei. A Körting B. és E. Részvénytársaság a Kisfaludy utcában többek között porszívókat kínált a lakások, villák mellett szállodák, üzemek és könyvtárak részére is , miközben Bauer Rezső az Aréna úton nemcsak mosógépeket, hanem centrifugál ruhafacsarókat is ajánlott. (Mint írta, "a gépekkel ma tökéletesebben és tisztábban lehet a ruhát kimosni, mintha költségesebb mosónőt alkalmaznánk.)

És a fűtés? Úgy látom, ott volt csak igazán vérre menő a konkurenciaharc. A Weiss Manfréd cég árajánlatában például a magyar széntüzelésű asztaltűzhelyek és a kombinált takaréktűzhely mellett szerepelt a Csepel koksztüzelésű folytonégő amerikai rendszerű kályha és a Globus kétaknás barnaszén-kályha (magyar szabadalom!) is. Ott volt aztán a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt. Rex fantázianevű szabályozható folytonégő kályhája; plusz a Thiergärtner és Stöhr Rt. Marabuja, azaz az egylakásos központi melegvíz-fűtés, amelyet forgalmazója szerényen "a legideálisabb-nak minősített; s persze Knuth K. Garay utcai mérnök és gyáros Therma-fűtése, amely egyazon lakáson belül a melegvíz-fűtést és a melegvíz-szolgáltatást is egyesítette.

Az én kedvencem azonban mégis a Termoglobus Egészségügyi Berendezések és Csőkereskedelmi Rt. (Lipót körút 12.) terméke, amellyel a kis méretű fürdőszobákban szorongó modern ember életét igyekeztek megkönnyíteni. A kád fölé szerelhető felhajtható mosdó mint ígérték "ott van ugyan a fürdőszobában teljesen használható és mindig üzemképes állapotban, külön helyet azonban nem foglal el. Vizet a kád csapjából kap, tartalma amannak a lefolyójába csurog, ha pedig fürdene, hát egyszerűen felcsapja a modern ember. A fogmosás ekkortól semmi más, csak edzett térdízületek kérdése.

Hogy miért nem terjedt el szélesebb körben, én nem tudom.

N. Kósa Judit