"Örökös napfény ragyog az új Úttörő Áruházban. De vajjon csak a hatalmas termek felett elfutó ezernyi neoncső adja ezt az örökös, csodálatosan fényes napsütést? Nem, nemcsak ez. A szovjet sztahánovista elvtársak, amikor meglátogatták a még készülő áruházat, ezt mondották: »Látni, szívvel készült!« (...)

Középen, ahogy belép az ember ebbe az álomországba: Sztálin elvtárs szobra mosolyog a gyermekekre, aztán Rákosi elvtárs képe beszél a kis úttörőkhöz. Ők fogadják itt a boldog gyermekeket, ifjakat. Úttörővasutak, világos napközi otthonok, zöldelő parkokban emelt játszóterek, most pedig ennek az új Úttörő Áruháznak képében is nap mint nap megvalósul a kommunista elv: a legfőbb érték az ember. A legdrágább kincsünk a gyermek írta éppen ötven évvel ezelőtt, 1950. október 20-án a Szabad Nép. Aznap nyitották meg a Kossuth Lajos utca 9.-ben, az egykori Holzer Divatház munkaverseny keretében helyreállított épületében a fővárosi Állami Áruházak üzletláncának legújabb darabját, az Úttörő Áruházat.

A pesti nép legalábbis az idősebbje, aki még emlékezett a válság előtt térdet hajtó, 1931-ben bezárt nagy hírű áruházra csodálkozva járhatta körbe a nagy csinnadrattával felavatott gyermekparadicsomot. Ott, ahol a századelőn Klotild és Auguszta főhercegnők válogattak Holzer Simon luxuskonfekciója között, ahol százötven eladó leste a dámák minden kívánságát, s ahol szorgos varrónők azonnal a vásárlóra igazították a legfrissebb párizsi divat szerint készült "pelerine, mantille, jacquette, entrée, boa, blúz és egyéb toilette-czikkeket, most egészen más világ fogadta a belépőt.

A Szabad Nép így kezdi az új áruház leírását: "A bejárattól jobbra: gyermekmegőrző. Itt pedagógusok vigyáznak az egészen kicsinyekre, míg a nagyobbak majd gyönyörködnek a csodákban. Apró bútorok, a falakon megelevenedett mesék: gombnyomásra szaladgálnak az őzek, repülnek az erdő madarai. Babák, mackók, elefántok, zsiráfok, s annyifajta játék a földszinten, hogy gyerek legyen a talpán, aki egy óra alatt betelik velük. Az első emeleten diafilmeket vetíthetett magának az ifjú vendég, gyönyörködhetett az aranyhalas akváriumokban, de volt valódi mozi is, ahol a bordó bársonnyal kárpitozott foteleket meg is magasíthatták, hogy a kisebbek is zavartalanul élvezhessék az oktatófilmeket és az ifjúsági műveket. Hasonló gondossággal rendezték be a borbélyműhelyt is, sőt arra is ügyeltek, hogy a hajvágás fölött bánkódóknak legyen néhány játék a kezük ügyében.

És az áruk? "Gyermekruhák, kötöttruhák, noteszok, könyvek, törpe-bútorok rengetege. Néhány lépéssel odébb: újítás. Huszonötféle gyermekruharajz, de mellettük ott látni készen is a ruhákat. Az anyának eddig ha tudott varrni a szabás okozott gondot. Most az áruházban megveheti a gyermekruhaanyagot, a rajz vagy a kész ruha alapján kiválaszthatja, milyen legyen, és az áruházban 24 órán belül kettő-három-négy forintért elkészítik ennek alapján a szabást csak meg kell varrni otthon.

Az Úttörő Áruház megteremtői egy másik újítással is éltek: feltalálták a későbbi Csodák Palotáját. "A játékokat, amelyek itt láthatók, az általános iskola tankönyvei alapján készítették, hogy játszva tanulhassanak otthon is a gyermekek. Van itt távírókészüléktől, összeállítható motoron át a vízfelbontó készülékig minden, apró zseblámpaelemek hajtják a motort. Az úttörő pedig, ha mindebbe belefáradt, végül ki is pihenhette magát, hiszen várta az "apró bútorú étterem haboskávéval, rengeteg olcsó, jó süteménnyel.

Fél évszázad távolából csak találgathatunk, mi volt mindebből látható néhány hónappal, netán egy-két évvel a megnyitó után. Egy dolog azonban biztos: néhány esztendő múlva a bejárattal szemben Sztálin elvtárs helyett már az emlékezetes aranyhalas medence fogadta a betérő úttörőket.

N. Kósa Judit