1931 októberében kitüntetett helyen, méretes címbetűkkel adta hírül a Magyarság című lap, hogy épül az első öröklakásos társasház a Várban. S bár a kései olvasó az újság híradásai láttán nem tud szabadulni a gondolattól, hogy a lelkes beszámolókat valami más is ihlethette, mint a közönség pontos tájékoztatására irányuló, csillapíthatatlan vágy, kétségtelen: a cikkekből érzékletes képet kapunk arról, hogyan is festett hetven évvel ezelőtt egy ultramodern, minden igényt kielégítő lakóház.

Kezdjük a hellyel. A ház építői a Vár aljában, a Bécsikapu-bástya "festői falával szemben tettek szert egy szép nagy telekre, olyan ponton, ahonnan remek kilátás nyílt a Várra és a Vízivárosra is. "A telek kedvező helyzeténél fogva az összes lakások délkeleti vagy délnyugati fekvésűek, mely körülményre újabban csak a modern építészeti törekvések hívták fel a figyelmet emelte ki a lap újságírója. Aztán arra is kitért, hogy az épülő ház ideális lakásul szolgálhat a várbeli minisztériumok hivatalnokai számára, hiszen "a reggeli cigaretta félig sem égett el, mikor már a hivatalába érkezhet az új lakó.

A társasház "exkluzivitása visszatérő motívum volt a Magyarság tudósításaiban. Hangsúlyozták, hogy mindössze huszonhat lakás lesz az épületben, egy-, két-, három- és négyszobásak, tetőkerttel és olyan belső kialakítással, amelyről lerí, hogy "Csáky István gróf tervezői tudásán kívül az épülethez hozzáadta az arisztokrácia öröklött kifinomult ízlését. Vegyük sorra, mi mindent kínált Csáky gróf a beköltözőknek: a listán garázsok, cselédfürdő, modern mosókonyha, mesterséges szárítóberendezés, "szemétlehányó akna, lift szerepelt, a lakásokat emellett parketta, díjmentesen felszerelt városi telefon és beépített rádió, cserépkályha vagy felár fejében etázsfűtés tette komfortosabbá, de alapkövetelmény volt a szeparálhatóság is. "Az alaprajz belső elrendezésében is tekintettel volt a társadalmi érintkezés szabályaira, hogy csak egy példát említsünk, minden fürdőszobának két kijárata van. Általában a lakások egyes részeiből a másikba úgy lehet átmenni, hogy az a vendégeket, vagy a vendégek a házigazdát (öltözködés közben) ne zavarják.

Az igazán nagy újdonság azonban nem a lakások kialakításában, hanem a tulajdonformában rejlett. Hiszen ne felejtsük el, hogy a válság éveit írta az ország nem véletlen, hogy a Magyarság a következőkre is kitért: "...a mai viszonyok között kevesen engedhetik meg maguknak azt, hogy a főváros területén drága pénzért vásároljanak telket. Akinek tehát csak annyi tőkéje van, amely egy megfelelő telek megvásárlására sem elegendő, annak inkább az öröklakásos megoldás felel meg. Csáky gróf pedig kétségtelenül az arisztokráciára jellemző kifinomultsággal így fogalmazott: "Az árak mérsékeltek, úgy hogy bérlakásból átköltözve a lakbérből még megtakarítás is érhető el a törlesztés összegén fölül. 50 százalékos készpénz-hozzájárulással a vételár kényelmesen törleszthető. Készpénzvétel esetén engedményt nyújtunk.

A Bécsi Kapu Társasház Szövetkezet melynek elnökei Pósfai Virgil rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, valamint vitéz Hellebronth Antal nyugalmazott táborszernagy és felsőházi tag voltak a lehető legkörültekintőbben vetette meg későbbi boldogulása alapjait. Két garázst és két lakást bérbe adtak, ezek jövedelme a lakásszövetkezetet illette: ebből fedezték a világításra használt áram díját, a lift üzemeltetési költségeit, a biztosítási és kéményseprési díjakat, és ebből tartalékoltak a későbbi tatarozásra szánt összeget is.

Bár a szövetkezeti típusú házépítés már nem volt példa nélküli (Lágymányoson egész utcák épületek föl ebben a rendben), Csáky gróf műve modernségével mégiscsak elkápráztatta a kortársakat. Erre következtetek legalábbis abból, hogy dr. Vittay Győző gépészmérnök, a korszerű technika rajongója nemcsak kivágta az újságból a vonatkozó újságcikkeket, hanem kis híján hét évtizeden át meg is őrizte őket. Köszönet érte.

N. Kósa Judit