Különös dolgok bukkannak fel olykor az ócskapiacon. K. E. személyi anyaga például alighanem a kukából jutott oda. Hogy a szemétbe hogyan került, azt köny-nyű kitalálni: az efféle dossziékat 1956 októberében hordták haza a polgárok, hogy aztán gyorsan tűzre vessék. Aki mégis megtartotta a papírcsomót, az a jelek szerint ragaszkodott is hozzá. Utódaik viszont kérlelhetetlenül selejteznek.

K. E. 1906. december 21-én született Budapesten. Az anyja nevét és a lakcímét is tartalmazó papírdarabot a doszszié legtetejére fűzték gondos kezek, iratkapoccsal még a fényképét is rátűzték. A köteg jól mutatja, hogy az ötvenes évek első felében milyen tökélyre fejlődött az adminisztráció. A papírcsomó nyomtatott Tartalomjegyzékkel kezdődik, benne kilenc rubrika a Kérdőíveknek, huszonhárom az Életrajzoknak, tizenkettő a Hivatali okmányoknak, majd egy teljes oldal a Különféléknek. Rózsaszín kartonok ölelésében ezután jön maga a Kérdőív. Negyvenhét kérdésre azon belül temérdek alpontra kellett válaszolnia K. E.-nek, aki válaszait csak tintával adhatta meg; igaz, adatai ezután "szigorúan bizalmas besorolást kaptak.

Felsorolni is nehéz, mi mindent akartak tudni K. E.-ről. Eredeti foglalkozása megjelölésekor például választania kellett, üzemi munkás, kisipari munkás, agrárproletár, 7 holdon alul vagy felül dolgozó paraszt, földbirtokos, vállalkozó, értelmiség, új értelmiség, kisiparos, kiskereskedő, irodai, esetleg egyéb alkalmazott, hivatalsegéd, netán portás volt-e a felszabadulás előtt. Tudatnia kellett felesége szakképzettségét, párttagságát, szüleinek foglalkozását és vagyoni helyzetét; elhunyt atyjáról ugyanezeket, akárcsak édesanyjáról; hogy volt-e hozzátartozói között csendőr, rendőr, továbbszolgáló katona, akadtak-e családtagjai vagy barátai között Pártból kizárt személyek, illetve járt-e, élt-e szerettei közül valaha, valaki Nyugaton. Tudni akarták, mikortól volt tagja az SZDP-nek (1945-től egyébként), az MKP-nak (1948-tól), az MDP-nek (1949-től); volt-e tagja nyilas pártnak, cionista szervezetnek vagy a kalot-nak. Dolgozott-e az illegális pártban, és ha igen, kikkel állt kapcsolatban. Kapott-e polgári kitüntetést a felszabadulás után, volt-e, van-e vagyona, mellékjövedelme, járt-e külföldön. A Képzettségi, alkalmazási adatok csak az ötödik oldalon kerültek szóba: itt aztán kiderült, hogy K. E. felsőkereskedelmi érettségit szerzett, majd államszámviteli vizsgát, adóhivatali szakvizsgát tett. Kezdetben tisztviselő volt a Székesfővárosi Adóhivatalban, majd pénzügyi előadó lett a II. kerületi tanácsnál.

1953. július 27-én töltötte ki K. E. a Kérdőívet, a személyzeti vezetőnek azonban mindez nem volt elég. A nyomtatvány tetejébe papírfecnit tűztek, rajta a következő, tisztázandó kérdésekkel: "Valláshoz való viszonya. Felesége testvérei kik? Felesége pol. állásfoglalása. Kislányukat milyen szellemben nevelik? Származását tisztázni. Az aktában a következő dokumentumok találhatók még: egy jellemzés 51-ből, amely szerint "politikailag képzett, munkához való viszonya jó, jó szakember, pártmunkát szívesen végez; egy másik 53-ból, amelyből kiderül, hogy harmonikus családi életet él, és bár alkalmazkodó természetű, "erélyesen és bátran gyakorol bírálatot és feltárja az észrevett hibákat.

Végül egy levél, amelyet a II. kerületi tanács csoportvezetője kapott a Mozgóképüzemi Vállalattól: ebben az ottani illetékes K. E. testvéréről ad információkat. Megtudhatjuk: "Mint kézimunka-tanárnő nem tudott elhelyezkedni. 1940-ben került a jegyközponthoz (...) A jegyrendszer megszűnésével került vállalatunkhoz, hivatalsegédi beosztásba, és jó munkája folytán adminisztrációba emeltük ki. Sem szakmai, sem politikai vonalon ellene kifogás nem merült fel. Ha megfordítjuk a lapot, rövid üzenetre lelhetünk: "Kérjük az elvtársakat, hogy részünkre K. M. testvéréről információt viszont küldeni szíveskedjenek.

Talán az a papírköteg is megvan valahol.

N. Kósa Judit

ˆ