"A nyolcszögletű (oktogonális), szimmetrikus tér innenső, bal oldali sarkán a népszerű Savoy éttermet, eszpresszót és táncos szórakozóhelyet, vele szemben pedig az Abbázia étterem-büfét látjuk. A túlsó jobboldali sarkon a Kékes étterem, mellette pedig az IBUSZ-menetjegyiroda és a Filatélia Vállalat szépen dekorált kirakatai szegélyezik a teret. Az élénk forgalmú, hatalmas fényreklámoktól csillogó, modern »ostornyéllámpáktól« világított tér villanyújságjával igazi világvárosias benyomást kelt.

Az 1961-ben kelt leírás, mint erre minden, húsz évnél idősebb olvasó azonnal rájöhetett, a November 7. teret festi elénk. Az ennél fiatalabbaknak és a frissen Pestre költözötteknek azonban meg kell magyaráznunk egy-két dolgot: a Nov. 7. tér az Oktogon, a Savoy az egyik amerikai gyorsétterem, a Filatélia a másik. Az Abbázia pedig a tér egynegyedét uraló bankfiók rideg szürkéje helyén volt valamikor.

Az Abbázia egyébként éppen negyven évvel ezelőtt, 1960. szeptember 22-én vált divatos bisztróvá. Akkortól kétszáz ülő- és száz állóhellyel várta a sietős dolgozókat, akik néha talán elgondolkodtak azon, hogy a nyugati mintát másoló, műanyaggal gazdagon díszített pult az egyik legnevezetesebb pesti kávéház legendás helyiségén fut végig.

Itt, Steuer Gyula 1888-ban megnyitott üzletében állt Eötvös Károly a Vajda és Vázsonyi Vilmos híres törzsasztala, ide jártak jó ideig a legismertebb képzőművészek és újságírók, és itt volt "titkos lakóként számon tartva Zsolt Béla publicista, aki méltatói szerint egyenesen az Abbázia kávéházból szemlélte a világot. Még Molnár Ferenc is el-eljött ide, hogy kipróbálja valamely ötletét a potenciális közönségen. Ha nem aratott sikert, még mindig átmehetett mesélni a New Yorkba vagy a Japánba, hogy az ottani fogadtatáson mérje le, érdemes-e megírnia, ami az eszébe jutott.

Igaz, Steuer Gyula sem volt akárki. Ötvenedik évéhez közeledett, virilis volt és szabadkőműves, amikor kávéházat nyitott a még mész- és malterszagú Oktogonon.

Húsz évvel korábban a Két Oroszlán Fogadóval kezdte, aztán jött a Lloyd Kávéház, majd a Fiume Kávéház; legvégül az Abbázia. A jó hírű hely hamarosan olyan sok látogatót vonzott, hogy 1894-ben már saját üzletéhez kellett csatolnia a szomszéd boltot is.

Az így kialakult hatalmas kávéház Budapest egyik legfényesebb vendéglátóhelye lett: a teraszt délszaki növények díszítették, odabent alpakkacsillárok fényét tükrözték vissza a Monarchia legnagyobbjaiként emlegetett brüsszeli falitükrök és az asztalok márványlapjai.

A vendégek Steuer sváb-hegyi tehenészetéből kapták a tejet a kávéjukba, és a legfrissebb illusztrált lapokat olvasgathatták. (Az ismert legenda szerint épp emiatt volt kénytelen a tulajdonos idővel eltekinteni Lechner Ödön és asztaltársasága jelenlététől. Történt ugyanis, hogy a művészek túl gyakran vágtak ki nekik tetsző képeket az újságokból, mire a mérges Steuer bélyegzőt készíttetett "Ezt a képet az Abbázia kávéházból loptam felirattal. A válasz nem maradt el: a sértett művészek először felfestették a házfalra, hogy "Ezt a házat az Abbázia kávéházból loptam, majd áttették a székhelyüket a közeli Japánba.)

Steuer Gyula leszármazottai 1942-ben kényszerültek eladni az Abbázia Rt. részvényeit. Az új tulajdonos, vitéz Miklós József 1944 szeptemberének közepén nyitott ki utoljára. A légitámadásokban és az ostrom során súlyosan megsérült üzletet aztán soha többé nem tudták úgy helyreállítani, hogy az a legendás időket idézze. A kávéházat 1949-ben államosították, akkortól Abbázia Étterem és Presszó néven az Éttermi és Büfé Vállalat, majd a Pannónia Szálloda és Vendéglátó-ipari Vállalat része lett. Az 1960-ban kialakított bisztró helyén 1975-ben bokszos gyorséttermet építettek: az amerikai stílusúnak szánt asztalok, no meg a kényelmetlen kis puffok csaknem a rendszerváltozásig kitartottak.

Az Abbázia név valamivel a századik évforduló után került le az Oktogonra néző homlokzatról.

N. Kósa Judit