Az 1870-es években jól látni ezt az akkortájt készült felvételeken egészen más látvány tárult a Gellért-hegyről bámészkodók szeme elé, mint ma. A Lánchídtól délre egyetlen átkelő sem kínálkozott például a Dunán, de ismerős épületeket is szinte hiába keresnénk. A mai Belső-Ferencvárost csupa gyárépület pettyezte, közöttük földszintes, nagy udvaros házak húzódtak meg. Az Üllői út mellékét a régi Dohánygyár uralta, lejjebb a laktanya és az Orczy-kerti Ludoviceum emelkedett ki a képből. A Duna-parton azonban sokkal ismerősebb a látvány elvégre akkor is a Fővámház állt ott.

A Fővámház elhelyezésével egyébként még Budapest legádázabb kritikusa, Jeszenszky Sándor is elégedett volt. Szép Budapest című, 1928-ban kiadott munkájában egyenesen telitalálatnak minősítette, hogy a város e reprezentatív középületét a Duna-partra, a Belváros és a gyárnegyed találkozásához építették. Nem habozott persze felhívni a figyelmet arra, hogy ez másként is történhetett volna: "De a Dunapart meglévő középületei közül is a kiváló, nemes vonalú Vámházat is az Isten őrizte, hogy ma nem játszik bújósdit annyi sok társával együtt. 1871-ben ezt az épületet a Lipótvárosnak azóta eltűnt terén, a mai Országház tér egyik részén lévő Tömő téren határozták el felépíteni. Már megvoltak az alapok, sőt felfalazták egészen az ucca magasságáig, mikor észrevették, hogy az épület itt nem felelhet meg hivatásának, mert sem a vasútvonallal, sem a dunai hajózással nincs kapcsolata. Ekkor tették át mai helyére.

Akár ilyen drámai kapkodás közepette történt a dolog, akár nem, tény, hogy a Vámház helyéül hosszú időn át valóban a Tömő teret szánták. A gondolat még a szabadságharc előtt felvetődött, aztán jó időre aktualitását vesztette. 1856-ban viszont már meg is kötötték a szerződést az akkori üzleti negyed északi határára eső épület megtervezésére, ám az elképzelés csöndben kimúlt. Csak a kiegyezés után, az Andrássy-kormány hivatalba lépésekor támadt fel újra: a dolgok rendes menete szerint megbízást adtak Ybl Miklósnak a Tömő téri Vámház megtervezésére, majd Pest város tanácsa kijelentette, a kiszemelt telek beépítése nem fér össze az érvényes városfejlesztési koncepcióval. Ekkor jelölték ki új helyszínként a Duna-partot, a leendő Ferenc József híd pesti hídfőjét.

Ybl 1874-re elkészült épülete a kortársak és az utókor előtt is osztatlan sikert aratott. Dicsérték kora eklektikus stílusát, nemes vonalait, gazdag díszítését. Budapest műszaki útmutatója így írt róla: "E tisztán gyakorlati célokat szolgáló épületet tervezője művészileg képezte ki, mely a külsején kívül a nagyszabású vesztibülben és a kettős főlépcsőházban nyilvánul. A méltatók különösen nagyra értékelték nagy csarnokait és tágas hivatali helyiségeit és azt, hogy a szállítás szempontjából mindent nyújtott, amit csak lehetett. A Dunáról csónakkal járható alagút vezetett a belső terekbe áradás idején zsilippel zárták le , a közraktárak és az elevátorok felől pedig sínpár vezetett a Vámházig, amelynek udvarán forgatózsámoly fordította meg a szerelvényeket.

Mint a pesti Duna-part minden más épületét, a Fővámházat is rengeteg találat érte a második világháborús ostrom idején. Ybl remeke olyannyira megsérült, hogy még a lebontását is fontolóra vették. A Vámhivatal át is költözött a közeli Mátyás utcába, így az épület megmenekülésének záloga csak az új hasznosítás lehetett. 1948-ban dőlt el, hogy a Közgazdasági Egyetem költözik bele, amelynek Szerb utcai székhelye addigra túl szűkösnek bizonyult. A felújítás éppen 1951. szeptember 8-án zárult le. A Szabad Nép így írt az átadásról: "Tiszta, világos tantermek, a központi előadótermekben lépcsőzetesen elhelyezett padok, kényelmes ülőhelyek fogadják a hallgatókat. Tanulás után a fiatalokat gyönyörű klubterem, hatalmas könyvtár, márványoszlopos olvasóterem, tornatermek, kosárlabdapályák várják. Az épületben külön étkezdét is létesítenek.

N. Kósa Judit

k, š