"Olvasd ezt a könyvet, amely tartalmazza mindazt, amit minden jó magyarnak tudnia kell Budapestről, a Duna királynőjéről intette olvasóit 1942-ben írott és összeállított Budapesti kalauza címlapján Hell Lajos közgazdasági író, nyugalmazott részvénytársasági ügyvezető igazgató. Nézzük meg, mit kell tudnunk a hatvan év előtti Szent István-napról.

A szerző a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal címszó alatt így fogalmaz: "Ez a hivatal rendezi augusztus 1424. között a Szent István-hetet. Ezt a főváros és a vidék találkozója mellett a külföldiek áramlása is jellemzi. A programot takaros pontokba szedve közli Hell igazgató úr: "1. A Szent Jobb-körmenet világraszóló pompájával; 2. A gellérthegyi szemkápráztató tűzijáték; 3. A Székesfővárosi Zenekar művészi szabadtéri hangversenyei; 4. A Margitszigeten szabadtéri színpadi operaelőadások; 5. Az állatkerti hangversenyek; 6. Sportesemények, köztük a Szent István-díj izgalmas lefutása, a szentistvánnapi Kavalkád, stafétafutás; 7. Őrségváltás a kir. várpalotában 13 órakor fényes szertartással, a vörös díszruhás, fehérköpenyes, díszsisakos és alabárdos koronaőrség, valamint a testőrség alabárdos csoportjának felvonulásával, katonazenével megy végbe; 8. A Gyöngyös Bokréta díszelőadásai.

Hogy mi volt a Gyöngyös Bokréta? Hívjuk ezért ismét segítségül Hell Lajost: "A Gyöngyös Bokréta alatt egy nagyszabású, színpompás játéksorozat értendő, melyet az Országos Magyar Bokréta Szövetségbe tömörült helységek földműves csoportjai, mint a sorozat szereplői mutatnak be. A népi csoportok mintegy 105 vidéki helységből érkeznek, s a játékban cca 1800 ember vesz részt. Bemutatásra kerülnek ősi népviseletben eredeti magyar népi táncok, népdalok és népszokások. A Bokréta Szövetség augusztus 12-től 24-ig az Erzsébet téri Nemzeti Szalónban népipari kiállítást szokott rendezni. Az előadásokat a fentemlített szövetség a Szent István ünnepi héten, a Városi Színházban (Tisza Kálmán tér) rendezi.

Hozzájuthatunk persze ennél plasztikusabb leíráshoz is, de azért Megyery Ellához kell fordulnunk. Nincs talán senki, aki nagyobb elragadtatással tudott volna írni az effajta közösségi eseményekről, mint ő, pótolhatatlan Budapesti noteszében. Megyery Ella szerint "a Gyöngyös Bokréta nem más, mint a magyar falu előadó művészete, a maga hamvas és egyszerű megnyilvánulásaiban, amit se betanulni, se utánozni nem lehet. Kiáll egy csapat fiatal lány és legény, karéjba fogódzik, és énekre zendít nem több az egész. De nincs az a rutinos színész vagy raffinált színésznő, aki több kellemmel és kecsességgel ringassa magát a hol csintalan, hol szomorú nótára, mint ezek a festetlen vadvirágok, akik rövid pesti dicsőségük után szépen hazamennek a falujokba kapálni-kaszálni. A szerző emellett siet megjegyezni, hogy a Gyöngyös Bokrétát "egy rajongószívű magyar író teremtette meg néhány éve. Mi nevezzük is meg őt: Paulini Béla volt az, aki ötvenévesen, 1931-ben rendezte meg az első fővárosi bemutatót, s ő szervezte meg az országos szövetséget is. Alig pár hónappal az utolsó, 1944. augusztusi rendezvény után halt meg.

Megyery Ella persze nem lett volna az, aki, ha nem tér ki kellő részletességgel a Szent István-nap másik új keletű hagyományára, a húszas évek közepe óta megszokott tűzijátékra. Leírásából mi magunk is ráismerhetünk a háromnegyed évszázadon át szinte minden esztendőben megismétlődő látványra: "színtere a gellérthegyi Citadella. A Dunapart szállóablakaiból vagy lentről, a Korzóról, esetleg a külön sétahajókról élvezhető. A tűzsárkányok, szirénahangú röppentyűk, lángvízesések, csillaghullások kaleidoszkópját a Citadella és Gellért-szobor bengálifénnyel való elöntése fejezi be, s a vörös fénnyel hatásosan vegyül a Dunapart és Vár ezüstös tündöklése.

N. Kósa Judit

þ