"Az idegenvezető annál inkább áll hivatása magaslatán, minél nagyobb tudással és minél alaposabb felkészültséggel végzi el munkáját. Nem lehet senki idegenvezető általános műveltség és kitűnő modor nélkül. Elengedhetetlen kellék, hogy az idegenvezető képességei alkalmasak legyenek annak az érdeklődési körnek a kielégítésére, melyet minden átlagos műveltségű turista joggal támaszthat vezetőjével szemben dörögte intelmeit Bársony Oszkár, az IBUSZ vezérigazgatója az idegenek kalauzai számára 1934-ben kiadott füzet előszavában.

Az IBUSZ autókörjárati túrák címet viselő sillabusz bevezetője azonban nem érte be ennyivel. A szerző úgy vélte, nem elég a szakértelem, a jó idegenvezető azt is tudja, hol a helye. Szolgálatban van, s "e szolgálati viszonyból folyik, hogy az idegenvezető munka közben sohasem használhatja a társadalmilag egyenrangúak érintkezésének intimebb tónusát, hanem a szolgálattevő mértéktartó hangját.

Dolga viszont az országimázs erősítése "minden megfelelő alkalmat ki kell használni annak felemlítésére, hogy nyugateurópai nívón tartott üzleteinkben mindarra rátalálnak, amit más európai centrumok kínálnak ráadásul úgy, hogy ezenközben "a legszigorúbban tilos jutalékot, ajándékot vagy más gratifikációt igényelni azért, hogy utasokat bevásárlás céljából egyes helyekre elkísérünk. A túrák vezetői ezenkívül kötelesek voltak szóról szóra elmondani mindazt, amit az IBUSZ a négy hivatalos városnézés szövegében előírt számukra, de úgy ám, hogy "állandóan cserélje a nyelveket, és ne kezdje el mindig mondavalóit ugyanazon a nyelven. Csoda, hogy a birtokunkba került példány hajdani tulajdonosa az előlapon lévő bejegyzés szerint Kiss Tiborné a direkt e célra szolgáló üres lapokra gondosan feljegyezte angolul, németül és franciául is, hogy például szent jobb, körmenet, őrségváltás, és a többi.

A szerzők egyébként arra is ügyeltek, hogy a túrák során minden nemzet hozzájusson a szívéhez legközelebb álló információkhoz. Utasításaikban leszögezték: a Nemzeti Múzeumnál olaszoknak fölemlítendő Garibaldi mellszobra és Türr István reliefje, a Berlini tér és a Vilmos császár út különösen németeknek említendő, Washington városligetbeli szobra elsősorban az amerikaiak érdeklődésére tarthat számot, a sváb-hegyi golfpályát az angolok előtt kell kiemelni, míg III. Béla néhai feleségéről, Chatillon hercegnőről elég a franciáknak említést tenni. Ami persze nem jelenti azt, hogy a sajátos magyar szokásokra egyáltalán nem kell szót vesztegetni. A történelmi összefoglalók és múzeumlátogatások sorában szó kerülhetett például a déli harangszó eredetére, a turulmadárra és a cigányzenére is.

A tudnivalókat katonás rendbe szerkesztő Szöllőssy Károly mégis akkor volt igazán elemében, amikor a magyar termékeket kellett beillesztenie a túrák feszes menetébe. Neki köszönhetően a Vásárcsarnoknál a magyar gyümölcsről angoloknak: a pulykáról beszéltek az idegenvezetők, a Parlament büféje kiváló helyszínnek mutatkozott a borkóstolásra (bár annak sem volt semmi akadálya, hogy "ha valaki az ülést meg akarja hallgatni, belépőjegyet kapjon), a Mezőgazdasági Múzeum kiállítása pedig a híres magyar gyümölcspálinkák, a dohányáruk és a kiváló cukor felemlítésére adott alkalmat. A kapcsolódó ipar dicséretére jobb volt viszont még a Váci utcában ("franciáknak: ez a mi Rue de la Paix-nk) sort keríteni, külön kitérve a libamáj, a szalámi és a kézművestermékek magasztalására.

S ha valakit nem hengereltek le eléggé az általánosságok, annak még mindig el lehetett mondani, hogy "a nemrég Budapesten járt walesi herceg is számos magyar motívumú ötvösmunkát vásárolt. Ha mást nem, az angolokat ez bizonnyal meggyőzte.

N. Kósa Judit

váÂ