Ambrus József 1944-ben született Budapesten. Családja 1945-ben Ausztriába, onnan pedig 1949-ben Chilébe emigrált. Az orvos édesapa laboratóriumban kapott állást, a kisfiú pedig először egy svájci iskolában tanult. Az édesanya 1957-ben meghalt, az édesapa második házasságából született öccse 1961-ben Ambrus Józsefnek. Ekkor ő már tizenhét esztendős volt, és imádta a hegyeket. Akkoriban semmi más nem érdekelte. Amint mondja, a hegymászásban nem a magasság az érdekes, hanem a nehézség. Ifjúkorában még százával voltak Chilében olyan nem túl magas, ám nagyon nehezen megközelíthető hegycsúcsok, amelyeket korábban senki nem mászott meg. Így történt, hogy egy addig meghódítatlan hegycsúcsnak ő adhatta a Budapest nevet. Ennek ellenére nem tartja magát profi hegymászónak. Viszont úgy gondolja, a hegyeknek köszönhet mindent. A hivatását és horvát származású feleségét is. A hegyeket járva ismerkedett meg a geológiával és feleségével, akinek családja Jugoszláviából érkezett Chilébe. Az akkor a Chilei Egyetem geológiai karán tanuló fiatalember rövidesen - 1964-ben - megnősült. 1967-ben született első fiuk, Danko, 1969-ben a második, András.

Ambrus József szakmai pályája igen hamar kezdett felívelni. Huszonöt esztendősen került az Anaconda Copperhez, az Egyesült Államok legnagyobb színesfém-kitermelő és kohászati transznacionális vállalatához. Az Anaconda birtokolta a világ leggazdagabb rézlelőhelyét, a chuquicamatai felszíni bányát. Itt kezdte meg a működését 1969-ben Ambrus József. Ő volt az Anacondánál az első chilei geológus. A többi amerikai volt. Igaz, abban az időben még kevés geológust alkalmaztak az érctermelésben. Mindössze hatan-nyolcan dolgoztak akkoriban Chuquicamatán. Ma már körülbelül hatvan geológust alkalmaznak ugyanott, de ez nem a termelés nagyarányú növelésével, hanem a bányászat körülményeinek változásaival függ össze.

Miután 1970-őszén Allende lett a chilei elnök, 1971 nyarán a parlament törvényt fogadott el az ország természeti erőforrásainak kormányellenőrzés alá helyezéséről. Az államosítás nagy kihívást, egyszersmind óriási lehetőséget jelentett az ország fiatal szakemberei számára. A különféle szakmák ifjú képviselői vették át az ipar és a bányászat sok-sok vezető pozícióját. Ambrus Józsefet a Codelco Chile nevű országos rézbányászati vállalat chuquicamatai főgeológusává nevezték ki. Ekkor huszonhét éves volt. Hogy mekkora feladatot kapott, azt talán akkor érzékelhetjük, ha tudjuk, hogy a világ legnagyobb rézlelőhelye hogyan fest. A Chile fővárosától, Santiagotól kétezer kilométerre északra, 2700 méter magasan fekvő, ma 25 ezer lakosú kisváros, Chuquicamata közelében 1913-ban nyitották meg az ország első rézbányáját. A mai ismeretek szerint 15 kilométer hosszú, 1-1,5 kilométer széles, és 1-2 ezer méter vastag a réztelep. Amikor Ambrus Józsefet kinevezték főgeológusnak, 4 kilométer hoszszan, 1-1,5 kilométer szélességben folyt a hozzávetőleg 800 méter vastagságú rézérctartalmú réteg kitermelése. A bányában úgy 10 ezer ember dolgozott.

A legendás chilei elnök megbuktatása és halála nem okozott nagy változást Chuquicamatán. Egyfelől azért, mert a helység nagyon távol van a fővárostól, ahol az "események" zajlottak. Másfelől azért, mert a bányák államosítását nem csinálták vissza. Ambrus József 1978-ig dolgozott főgeológusként Chuquicamatán, akkor azonban a család közbeszólt. A gyerekeknek iskolába kellett járniuk, és erre a célra a világ vége nem a legjobb hely. Igaz, a kereset szép volt, a lakás ingyenes, ám a pénzt még úgy sem lehetett elkölteni, ha sokat utaztak. Ambrus József korábban számos spanyolországi kutatóval, egyetemi emberrel ismerkedett meg. 1978-ban áttelepült Spanyolországba, és Salamancában doktorált. Ugyanakkor megtartotta chilei állását is. 1978 és 1980 között a Codelco főgeológusaként működött.

Ám úgy érezte, hogy nem kellene még eltemetnie magát a világ legnagyobb réztermelő vállalatának főgeológusi pozíciójában. Alapított tehát egy kis bányászati kutató- és tanácsadó céget. 1980 és 1987 között ennek vezetőjeként dolgozott Chilében és más dél-amerikai országokban. Kliensei között chilei állami és magáncégek éppúgy voltak, mint multinacionális vállalatok. Ebben az időben több érclelőhelyet fedezett fel. Önállóságát 1987-ig őrizte meg, amikor egy általa felfedezett arany-ezüst érctelepen a TVX Gold nevű kanadai cég megnyitotta a La Coipa nevű bányát, egyúttal felkérte Ambrus Józsefet chilei érdekeltségeinek vezetésére. (A La Coipa máig a világ legnagyobb arany-ezüst lelőhelyei közé tartozik.) A geológus 1987-től majd egy évtizeden át a gyorsan növekedő - a kilencvenes évek elején a világ tíz legnagyobb aranytermelője között számon tartott -, TVX Gold egyik vezető munkatársa volt. 1987 és 1990 között a cég chilei alelnökeként, 1990 és 1993 között belső elnöki tanácsadóként, 1993 és 1995 között nemzetközi kutatásvezetőként, 1995 és 1996 között pedig a stratégiai tervezésért felelős első alelnökként dolgozott. Ekkor a TVX Goldnak már 22 országban volt érdekeltsége.

Ám a család megint közbeszólt. Miután nagyobbik fia, Danko 1990-ben megszerezte az elektromérnöki diplomát, és mivel mindkettőjüket érdekelték a legújabb - műholdas - bányászati kutatási módszerek, elhatározták, hogy együtt fognak dolgozni. Ambrus József tehát hosszabb szabadságot vett ki, és fiával együtt elutazott az USA-ba. Ott jó kapcsolataik révén kiváló kutatóhelyekre jutottak be. Két hónapnyi tanulás után a legkorszerűbb számítógépekkel és egyéb eszközökkel tértek haza. 1992-ben megalapították a GeoVectra nevű céget. Kezdetben műholdfelvételek feldolgozását végezték, ezen túl pedig geológiai és bányászati programokat készítettek. Ám Ambrus számára egyre terhesebb volt a sokfelé végzett munka. Azt mondja, nagyon meg lehet unni azt, ha az ember reggel felébred és nem tudja, milyen országban van. Nagyon fárasztó szállodákban és repülőgépen élni. Így aztán 1996-ban ismét önállósította magát. Azóta elnöke, egyben tanácsadója saját cégének, a GeoVectrának. Ami nem jelenti azt, hogy ne vállalna szakértői-tanácsadói munkát más cégeknél, amelyek igényt tartanak tudására. A szíve azonban most már teljesen a GeoVectráé.

Ambrus József azért járt Budapesten, hogy a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére előadást tartson a cége által kidolgozott kutatási módszerekről. A geológus nem tartja magát tudósnak, egyetemeken azonban gyakran tart előadásokat és szemináriumokat. 1974 óta pedig számos tanulmánya megjelent szakfolyóiratokban és szakkönyvekben. Amikor beszélgettünk, mégis nagyon izgatott volt, mert inkább spanyolul és angolul szokott írni és előadni. Ámde a Magyar Tudományos Akadémián magyar nyelvű előadásra készült. Magyarul pedig nehezebb megértetni az ő tudományát. Amennyit nekem sikerült megértenem, az körülbelül a következő. Az utóbbi időben egy új kutatási ágazat kezdett el igen gyorsan fejlődni. Ennek angol neve: Geographical Information System, amelynek a szakmában csak rövidített változatát (GIS) használják. Egyszerű, ugyanakkor bonyolult dologról van szó. Ha bármilyen térképet számítógépen állítunk elő, az a GIS fogalmába tartozik. Ámde térkép szavunk nagyon sok mindent jelenthet. Bármilyen egyszerű mappát vagy éppen a világ valamennyi benzinkútját, a hozzá vezető utakat, az előtte elhaladó autók számát, az utánpótlási helyeket feltüntető számítógépes térképeket ugyancsak. Az utóbbiak azért lehetnek érdekesek, mert a legapróbb változás azonnal rögzíthető rajtuk. Ambrus József cége pedig létrehozott egy olyan GIS tereptérképező programot, a Geovectra Mappert, amely világelsőnek számít. Ezt a térképészeti eszközt a chilei Codelco számára dolgozták ki. A szerződés szerint azonban a Geovectrának 2001 decembere után joga van a találmányt más vállalatoknak is eladnia, illetve más célokra is alkalmaznia.

Mivel egy laikusnak a legújabb geológiai kutatási módszerekből ennyi elég is, azt kérdezem Ambrus Józseftől, hogy milyen nemzetiségűnek érzi ő magát és milyennek családja különböző tagjai. A geológus, aki egyesztendős korában származott el Magyarországról, némi tűnődés után fejti ki, hogyan is látja ezeket a dolgokat. Amint meséli, először 1973-ban járt idehaza, azt követően pedig szinte évente jött. Mostanában még gyakrabban jár Magyarországon. Mindez nem független attól, hogy felesége Split városában született horvát, és együttesen látogattak haza ide is, oda is. Split mellett, Omisban van egy házuk, és kisebbik fiuk, András, aki agrármérnök, ott is lakik, a spliti kikötőben dolgozik. Érdekes, mondja Ambrus, éppen a magyar nevű fiuk beszél horvátul, Danko pedig nem. Otthon, Chilében spanyolul beszélnek mindannyian. A feleség pedig a férj szerint horvátabb, mint amennyire ő magyar. Ez talán azzal függ össze, hogy 18 éves lány volt, amikor a szüleivel kivándorolt Jugoszláviából, és akkor már nagyon meggyökeresedett benne a horvát nemzeti érzés. Hogy férj és feleség, a magyar és a horvát hogyan tekint egymásra? Ambrus szerint nagyjából úgy, ahogyan a horvátok a magyarokra és fordítva: mivel a két nép nagyon hasonlít egymásra, horvát és magyar mivoltuk nem okoz problémát a házasságban. Már csak azért sem, mert Chilében minden családtag chileinek érzi magát. Chilében Ambrus maga is leginkább chilei. S noha a háttérben valahol ott van mindig a magyarságérzése, nagyon nem szeretné, ha valaki nem tartaná jó chileinek. Amikor Horvátországban vannak, nem érzi magát horvátnak, viszont magyarsága akkor is háttérben marad. Amikor viszont Magyarországon van, úgy érzi, itthon van. Ilyenkor nagyon nem szeretné, ha valaki nem tartaná magyarnak.

Egy chilei és egy romániai magyar

Ambrus Józseffel a riporteri szerencse hozott össze. Két esztendeje hallottam róla először, amikor interjút készítettem Király Istvánnal, a nagybányai születésű bányamérnökkel, aki az 1989-es romániai forradalom első kormányának volt egyetlen magyar tagja. Miután Király 1992-ben lemondott, mert szembekerült a román vezetéssel, nyugdíjaztatását kérte. Ezután ötvenkét évesen hatalmas tapasztalatát felhasználva hivatalos szakanyagok alapján kiválasztott, geológiailag feltáratlan, illetve bányászatilag kimerítettnek minősített területek megismertetésében segédkezett az akkor romániai befektetések iránt érdeklődő külföldi cégeknek. E munka során ismerkedett meg Ambrus Józseffel. A chilei és a romániai magyar geológus könnyen szót értett. Ám a politika megszakította kapcsolatukat. Királyt 1995 februárjában letartóztatták, és először 1996-ban hét, majd 1997-ben tizenhat esztendei börtönbüntetésre ítélték törvénytelenül. A körülötte kialakult hecckampányban a román lapok az Ambrust is alkalmazó TVX Gold kémjének titulálták. Amint kiderült, két ok miatt állt útjában a román hatóságoknak. Egyfelől, mert magyar volt, másfelől, mert Király révén más céghez kerültek volna azok a nagybányai meddőhányók, amelyeket ők a később a ciánbotrány által hírhedtté vált ausztrál Esmeralda cégnek ígértek és adtak el. Király István elítélése olyan nemzetközi és romániai felháborodást váltott ki, hogy 1999 tavaszán személyre szóló elnöki kegyelmet kapott a civilben geológus Constantinescu elnöktől. Ez nem jelentette, hogy útlevél is járt volna neki, ezért Magyarországra menekült. Rögtön kapott egy ajánlatot Ambrus Józseftől - aki külföldön mindent megtett, hogy barátja ártatlansága kiderüljön -, hogy menjen jó fizetésért Chilébe dolgozni. Király István el is utazott a távoli országba, azonban rövid idő alatt kiderült, hogy a meghurcoltatás és a börtön túlzottan megviselte ahhoz, hogy a szokatlan magashegyi klímát bírja: trombózist kapott. Visszatért Magyarországra, úgy gondolta, maga helyett Ambrus kisebbik fiával egyidős saját, ugyancsak geológus fiát küldi majd Chilébe. Ám a sors ismét lecsapott Királyra: fia 2000 májusában autóbaleset áldozata lett Törökországban. A chilei és a romániai magyar geológus azonban továbbra is ápolja a barátságot. Ambrus nemrég Spanyolországból hozta a hírt: találkozott a volt román elnökkel, Constantinescuval, aki elmondta neki, hogy geológusként és politikusként máig szégyelli azt, ami Királlyal történt. Király Istvánt mindez nem vigasztalja. A figyelmemet arra hívja fel, hogy Ambrus József igen szerény ember. Nem beszél arról, hogy azt szeretné, ha Magyarországon jegyeznék be a találmányát, és Európa többi országa Budapesten keresztül juthatna ahhoz.