Száz évvel ezelőtt Budapest még igazi fürdőváros volt, olyannyira, hogy maguk a pesti polgárok is meglehetős rendszerességgel látogatták hévforrásait. Igaz, a századelőn elsősorban Budán lelhettek gyógyerejű meleg vizekre, Pesten legfeljebb a ligetbéli Ártézi fürdő porcelán- és carrarai márvány kádjaiban, valamint kicsinyke medencéjében áztathatták megfáradt tagjaikat. Bár Zsigmondy Vilmos tízéves munkával már 1878-ra felszínre hozta a gyógyvizet a kút fedlapja ott van ma is a millenniumi emlékmű közepén , a főváros évtizedeken át adós maradt egy több száz vendég egyidejű befogadására alkalmas fürdőépülettel.

Pedig az igazán hamar kiderült, hogy a kútból feltörő artézi víz fürdő formájában nemcsak az izmok és ízületek bajaira, a központi idegrendszer és a vérkeringés bántalmaira, csúzra és isiászra, hanem a fémmérgezésre, bőrbetegségekre, sőt az idült bujakórra is hatásos. Mindemellett meg is lehet inni, ilyenformán pedig kitűnő "idült gyomor- és bélhurut, alhasi pangás, epebántalmak, szokványos székrekedés, vese- és hólyaghurut, kőképződés, köszvény és húgysavas diathetis ellen. 1904-től a főváros szerződést kötött az Artesia, budapesti vendéglősök szikvíz és pezsgő italok rt.-vel, amely házhoz szállította a nedűt.

A legtöbben mégis fürdőzés útján igyekeztek részesülni a víz áldásaiból. Éppen a ligeti hagyományok továbbélésének tulajdoníthatjuk, hogy amikor 1913 júniusában végre átadták az újdonatúj Széchenyi fürdőt, a Budapest Székesfőváros Házinyomdájában szerkesztett ismertető Rendszabás című fejezetében viszonylag egyszerűen el lehetett intézni a legfontosabb tudnivalókat. "A kiszolgálási díj fejében a vendéget a szokásos kiszolgálás illeti meg. A társasfürdőkben még ezenkívül a dörzsölés és lábápolás is írták, hozzátéve, hogy "Hulladékot, szemetet elszórni nem szabad. Dohányozni tilos. Köpni csakis a köpőcsészékbe szabad, valamint, hogy "A társasfürdőkben zajongani, hangosan társalogni és úszás, rugdosás, vagy fecskendezés által másokat háborgatni tilos.

Igaz, alighanem a legelszántabb fecskendezőket is eltéríthette szándékuktól, ha végigolvasták Az artézi-forrás vegyi tulajdonsága és radioactivitása című fejezetet. Ebből kiderült ugyanis, hogy a termálvíz Than tanár vegyelemzése szerint huszonkét "alkatrészből áll, nem beszélve "a forrásból kitóduló gázok-ról, melyek a következők: "szénsav, nitrogen, mocsárlég, hydrogen, szénéleg és kénhydrogen. Ilyen előkelő vízben nincs ember, aki rugdosásra fecsérelné szűkre szabott idejét, különösen ha az egyéb kunsztokra, például a villamos fényfürdőre, orvosi villanyozásra, iszapgöngyölésre, "tagpakkolásra, esetleg a forró légkezelésre is sort akar keríteni.

A főváros egyébként már a kezdetektől ügyelt arra, hogy a drágább társas- és kád-, valamint az igen elegáns szalonkádfürdők mellett a nép egyszerűbb gyermekei is bejuthassanak az új intézménybe. Külön termálnépfürdőt alakítottak ki a hölgyek és az urak számára, ahol nemcsak a fürdés, hanem a borotválás, a hajnyírás és a fésülés is olcsóbb volt, mint az úri részlegen.

Talán csak a saját alkalmazottaira nem volt különösebb tekintettel a városháza, amikor a Rendszabásban lefektette, sőt fürdőszerte táblák útján is közhírré tette: "A főváros a személyzetet megfelelő díjazásban részesíti s a személyzetnek borravaló elfogadása rögtöni elbocsájtás terhe mellett tilos.

N. Kósa Judit

tn迳