Körülnéztek valaha az Üllői úton? Azon a tájékon, ahol az ember, miután elhagyta a Fradi-pályát, már csak gyorsít, hogy mihamarabb kikeveredjen a lakótelepek öleléséből? Pontosabban egy lakótelepéből, hiszen balra is, jobbra is a József Attila-lakótelep terül el, csak ez nem különösebben látszik rajta.

Pedig mindez egykor egyetlen, egységes lakónegyednek indult, csak időközben megváltozott a világ. A Magyar Építőművészet című folyóirat 1956 nyarán erről a fordulatról igen szűkszavúan emlékezett meg: "Erre a területre 1954-ben készült beépítési terv. Ez a terv időközben az újabb építészeti felfogásnak már nem felelt meg. 1955. év végén az ÉM 7. főosztálya belső tervpályázatra szólított fel hat építészt. A lakásépítkezés sürgőssége megkívánta, hogy a pályázat eredményétől függetlenül az Üllői út északi részén, a Somfa, Zágráb és Száva utca közötti területen 800 lakás építkezése 1955 végén meginduljon. Ez a terület a későbbi nagy, hat lakóegységből álló városrésznek első lakóegységét képezi 1500 lakással.

Az történt tehát, hogy bár az Üllői úti lakótelepre vonatkozó elképzelést mint korszerűtlent teljes egészében elvetették, a lakásépítési terv szorításában egy részét mégis kénytelenek voltak megvalósítani. Így kerültek tető alá a robusztus, szocreál vonásokat hordozó házak, amelyek réstelen falanxként nehezednek a nyüzsgő forgalmú Üllői útra. Így épültek meg százszámra a később csak CS-lakásként emlegetett otthonok, amelyek nevében a CS a csökkentett komfortfokozatot takarta jótékonyan. "Minden lakáshoz fürdőszoba helyett mosdófülke tartozik, melyekben 85x85 cm méretű, 65 cm magasságú ülőkád kerül elhelyezésre. (...) A típusterv olyan lakást biztosít, melyeknél a főzőfülkébe a szobán keresztül lehet bejutni. Mégis kísérletképpen az épületek végszekcióiban olyan lakást terveztünk, melynél a főzőfülke az előszobán át közelíthető meg. A beköltöző lakók fogják eldönteni, hogy melyik főzőfülke-rendszer használhatóbb kecsegtetett a Magyar Építőművészet.

Így esett, hogy az Üllői úti lakótelep 1960 szeptemberétől, egy nyilvános pályázat eredményeként már József Attila-lakótelep egymaga képes bemutatni, mi a különbség az ötvenes és a hatvanas évek építészete között. Ami a terület IX. kerületi részén, a tulajdonképpeni Mária Valéria-telep helyén épült, már egy új kor szellemét tükrözi. Az egész telepet egy kicsit "hátrább húzták az Üllői úttól, a kisebb utcák a területet átszelő gyűjtőútban futnak össze. Az építészek kisebb tereket is kialakítottak, az ötemeletes sávházakat kilencemeletes pontházak petytyezik. Arról pedig igazán nem a városrésznyi léptékben gondolkodó építészek tehettek, hogy ezt a kis gyöngyszemet is a trehányságáról legendásult magyar építőiparnak kellett felhúznia.

Tény viszont, hogy a Népszabadság 1963. április 21-i száma már arról számolt be: ankéton csaptak össze a lakók és az építészek. Az előbbiek olvasható a tudósításban a legkevésbé sem voltak kíváncsiak a magasztos elvekre, ellenben emelt hangon kifogásolták, hogy nincs elég óvoda, iskola és üzlet, sőt azt is felhánytorgatták, hogy az újdonat műanyag kilincsekkel egyetlen ajtót sem lehet bezárni. S bár az ankét ezzel véget ért, a gond korántsem oldódott meg. Három évvel később, 1966 júliusában már annyira látványosak voltak a bajok, hogy maga a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága volt kénytelen vizsgálatot folytatni az ügyben. A megoldás menten körvonalazódott: "A Fővárosi Tanács felveszi a kapcsolatot az Építésügyi Minisztériummal a vakolási, festési, szigetelési hibák további folyamatos javítása, a rosszul bevált kísérleti anyagok, szerelvények csaptelepek, műanyag burkolatok, festékanyagok cseréje céljából írta a lap.

Mondhatnánk, a József Attila-lakótelep szabadtéri építészeti múzeum jellege épp ezzel a végkifejlettel teljesedett ki. De nem: a kép igazából akkor lett komplett, amikor 1980-ban nekiláttak felépíteni a telep harmadik ütemét, a korábbiakhoz cseppet sem, a korszellemhez viszont annál jobban illő panelházak sorát.

N. Kósa Judit