Kétszáz évvel ezelőtt lázban égett Pest és Buda. Bár 1800 februárjának elején rettentő hideg volt, és a két város közötti hajóhidat, akárcsak a csónakokat, komolyan fenyegette a zajló jég, semmi sem akadályozhatta meg Pest előkelőit abban, hogy csapatostul keljenek át a Duna túlpartjára. Fiatal feleségét hozta ugyanis az irányítása alatt álló ország központjába az ifjú nádor, József főherceg: Alexandra Pavlovnát, I. Pál orosz cár leányát. A fiatal pár általános elégedettséget keltett egyébként a Duna mindkét partján, olyannyira, hogy négy-öt emberöltővel később így emlékezett rájuk Sebestyén Ede: "Magyarországon nem csupán feltűnést, hanem igen nagy lelkesedést is idézett elő. A magyar nemzet most már bizonyos családiasan meleg szeretetet érzett az ifjú nádor iránt, amelyhez mindenesetre az is hozzájárult, hogy a menyasszony mindössze tizenhat éves; és hogy orosz az némi titokzatos varázst terjesztett körülötte. Oroszország akkor sokkal meszszebb volt még Magyarországtól, mint ma. (Az utolsó mondat mögé tessenek odaérteni, hogy a szerző 1940-ben vetette papírra József nádor és Pavlovna Alexandra bevonulása és ünneplése Pest-Budán 1800-ban című munkáját.)

József nádor alig huszonnégy éves volt akkortájt. Számos nyelven beszélt és írt tökéletesen ám ezek közé a magyar élete végéig nem tudott felsorakozni , hangszereken játszott, vívott és lovagolt, valamint jelentős ismeretekre tett szert a botanika terén. (II. Lipót hét fia sem mentesülhetett ama udvari szokás alól, amely mindnyájuk kötelességévé tette egy mesterség elsajátítását. Józsefre a kertészkedés és a füvészkedés jutott.)

A nádor a még csaknem gyermek Alexandra Pavlovnát némi bécsi akklimatizáció után vitte Budára, hogy a négynapos út végén rögvest az események kellős közepébe csöppenjenek. Pest, Buda és Óbuda városok magisztrátusa már Óbuda határában várta a házaspárt, a budai Váron katonák sorfala között hajtottak végig. Az Országháznál a legbefolyásosabb főurak fogadták őket, akik közül, hogy a dermesztő hidegben ne tegyék ki őket a meghűlés veszélyének, csak Szerdahelyi Gábor püspök mondott beszédet. Innen a díszes menet a királyi palotához hajtott dobpergés és harsonaszó közepette. A zászlódíszbe öltöztetett palotánál sortűz következett és éljenzés, majd ebéddel ért véget a hivatalos program. Az időjárás azonban nem engedte, hogy a hercegi pár végre lepihenjen. A folyón úszó hatalmas jégtáblák láttán a pestiek nem mertek vízre szállni, így a nádor, hogy a szép napot el ne rontsa, reggelig tartó bált rögtönöztetett az előkelőknek. Az egyszerű népet eközben az ő költségén etették a budai vendéglősök.

Kevéssé meglepő, hogy másnap reggel a nádort és hitvesét magasztaló német, magyar és latin nyelvű költemények árasztották el a városi utcákat. Virág Benedek "öröm-énekeit a február 18-i országházbeli álarcosbálon elő is adták, így József és Alexandra megzenésítve is hallhatta a dicsőítő sorokat: "Jer hamar! Rég kiterült karokkal / Vár Hazánk, József! Kebleibe vissza! / Jer, szerentsének Fija! / Ritka kintsü / Hertzegi Jázon! / És Te! Felséges Szeretet Leánya! / Akinek Szivét örömünk ajálja, / Légy Alexandránk s olaj ággal ékes / Béke Galambunk!

Alexandra hamarosan a magyar zene és a magyar táncok rajongójává lett, így aztán 1800 farsangján bál bált követett Budán. Március 8-án, a nádor születésnapjának előestéjén viszont Haydn látogatott a városba, hogy a főhercegnő kérésére maga vezényelje Teremtés című oratóriumát. Később, amikor végre kitavaszodott, másfajta programokkal is múlatták az időt: áprilisban Orczy báró akkor még jócskán Pesten kívül eső parkjában horgásztak, s csodák csodájára a nádor és hitvese fogta ki a legnagyobb, hatvanfontos halat; májusban pedig csónakos felvonulás követte a nádori birtokon, a Margitszigeten megtartott pikniket.

Ugyan ki sejtette volna, hogy Alexandra Pavlovnának ez az egyetlen év méretett ki Budán? 1801. március 16-án halt meg, alig egy héttel élve túl újszülött gyermekét. Az éppen csak belakott, mindig is elhagyatott királyi palotára ismét csönd borult.

N. Kósa Judit