Négus, start, gangster, modern, téma, politika, akció, kultúra, rekord, riport, proletár, sablon, diplomata, kurír, ideális, koncentrál, reális. Jó szavak, nem? Tessenek papírt és ceruzát elővenni, és szabatos meghatározást adni mindegyikre. Na jó, azt a megoldást is elfogadom, ha mondatokat írnak a fenti szavakkal. A lap tetejére tessék ráírni a nevüket, korukat, apjuk foglalkozását, a kedves vallásukat. Van rá húsz percük.

Nehogy azt higgyék, hogy én találtam ki ezt a feladatot. 1936-ban 141 fővárosi polgári iskolás diákkal íratta meg Dobos László e dolgozatot, hogy így nyerjen adatokat "az élet iskolájában okuló fővárosi tíz-tizennégy évesek szókincséről. A kísérlet, mint az a Budapesti Polgári Iskola című közlöny első számából kiderült, nem maradt tanulság nélkül: a legtöbben tíz tanuló közül kilencen a "Négus értelmét adták vissza pontosan, leírva a legmegfelelőbb szinonimákat, miszerint "Abesszínia császára, illetve "Hajlé Szelasszié. Rögtön ezután a "start következett, majd a "gangster, amelynek értelmét a növendékek nyolcvanhét százaléka ismerte. A polgáristák legalább fele tudta azt is, mit értünk "modern, "téma, "politika, "akció, "kultúra, "rekord, "riport, avagy "proletár alatt. Dobos tanár úr mindazonáltal felhívja a figyelmet, hogy némely szavak esetében "a zavaros fogalmak tömegét kell az iskolának helyes szociális neveléssel eloszlatni. Hiszen a politika meghatározásai között például szerepelt, hogy "az ország helyzetét beszéddel igyekeznek javítani; proletár alatt sokan azt értették, hogy tudatlan, rongyos, züllött, gyatra nép, közönséges ember, sőt fölkelő (kurziválta a szót felháborodottan a tanár úr), az akcióról pedig többeknek olyan meghatározások jutottak eszükbe, hogy adomány, kiosztóhely, kenyérjegy, fajegy, segítség, szeretetadomány, ingyenebéd, gyermeknyaraltatás.

Szendy Károly, Budapest polgármestere egyébként a következőket írta beköszöntőjében: "A polgári iskola a feltörekvő néprétegek iskolája. (...) A polgári iskola nyújtja nekik azt a műveltséget, amely jövendő boldogulásuk alapját képezi, amely őket székesfővárosunk értékes polgáraivá és a nemzeti közösség öntudatos tagjaivá teszi. Pintér Jenő tankerületi királyi főigazgató mindezt a következőkkel egészítette ki: "Eleinte főkép a városi polgárság iskolája volt, s a nem-magyar anyanyelvű lakosság gyermekeinek magyarrá nevelésével teljesített igazi nemzeti küldetést. A szerkesztők természetesen számokkal is illusztrálják a polgári iskolák sikertörténetét. Mint írták, a századfordulón a tíz-tizenöt éves budapesti ifjúságnak nem egészen tizenhárom százaléka látogatta ezeket az intézményeket, 1936-ra viszont három fiatalból egy napról napra beült a padjába. Ráadásul 1928 és 1936 között a fiúk között 26,3 százalékról 38 százalékra, a leányok között pedig 47,7 százalékról 55,5 százalékra nőtt a jeles és jó rendűek aránya.

A Budapesti Polgári Iskola bemutatkozó számában azonban legalább ilyen érdekesek azok a cikkek, amelyeket a szerkesztők a többi polgári iskolai tanár okulására szántak. Pénzes Antal például Budapest természetvilágáról írt tanulmányt. Megtudható belőle, hogy budai nyúlfarkfüvet kár is volna máshol keresni, mint egyetlen élőhelyén, a budai hegységben; az ernyősvirágú magyarföldi gurgolya viszont a Mátra bennszülött növényeként tolakodott be a sas-hegyi lankákra. A már említett Dobos tanár úr másik cikke ugyanakkor a polgári iskolai tanárok egy sajátos problémájával ismerteti meg az olvasót. Ifjúsági irodalmunk bírálatáról című írásában a következőképpen fogalmaz: "A tanulóifjúság számára írt szépirodalmi művek sokáig ugyanazt a védettséget élvezték, mint az úgynevezett irredenta-irodalom. Nem illett róluk rosszat írni, mert nevelő hatásukat az esetleges kellemetlen bírálat megfosztotta volna erkölcsi erejüktől. Ehhez képest szerencse, hogy Rucsinszky Henriette az olasz irodalom kapcsán mindehhez hozzáfűzi: "A fasiszta iskola nemcsak jó tankönyvekkel, de elsőrendű ifjúsági irodalommal is alátámasztja a nemzetnevelés céljait.

N. Kósa Judit

lya