Ha majd egyszer úgy alakul, hogy Budapest helyén csupasz romok meredeznek, pernyét hurcol a szél a Nagykörúton, nem lesz sárga villamos meg más efféle kötelező pesti attribútum, és "hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné", nos, akkor a mindent elölről kezdő új nemzedék sok érdekes rejtvénnyel találja majd szemben magát. Elsőül is ott lesz neki az Erzsébet tér. A jövő történészei a hajdani újságokat lapozgatva hamarosan kimutatják majd, hogy e tér a második évezred végén egy hatalmas gödörnek és egy modernista buszpályaudvarnak volt otthona. De talán lesznek felfedezők, akik a kíváncsiságtól hajtva ellátogatnak a legendás helyszínre. Ha szerencséjük lesz, láthatnak még valamit a tér másik arcából: így megtudhatják, hogy valaha idilli parkot és egy termetes szökőkutat is rejtett.

Csak egy kicsit csodálkoznak majd, amikor rájönnek, hogy a kút sorsa legalább olyan hányatott volt, mint a téré, amely befogadta. Hiszen nem ide készült, s nem is itt állt históriájának első bő hat évtizedében. A Kálvin tér dísze volt, fényképe ott látható minden útikönyvben, amely a Belvárost a pesti külvárosokkal összekötő, nyüzsgő térről készült.

Nem meglepő persze, hogy a kutat eredetileg a Ferenciek terén szándékoztak felállítani. Buza Péter Források és díszkutak című könyvéből - amely A mi Budapestünk sorozatban jelent meg - megtudható, hogy a felajánló, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár gáláns gesztusa mögött némi önös szándék is rejlett: a városatyák 1869-ben a Károlyi utca kiszélesítését és a Reáltanoda utca sarkán álló, Ybl tervezte elegáns bankszékház visszabontását tervezték ugyanis; ennek a kínos eseménynek akarták elejét venni a bankárok, amikor elkülönítettek egy tekintélyes összeget a díszkútra. Végül aztán se kút, se bontás nem lett. Ki kellett várni, amíg a város vízvezeték-hálózata kiépül annyira, hogy elbírja a köztéri csobogó jelentette terhelést. Mire ez megtörtént, a bank urainak már egy másik tér volt fontos, hiszen új bankfiókjukat és bérházukat a Kálvin téren építette fel Ybl.

Ha hiszik, ha nem, a pályázat sem ment egyszerűen. Tizenöt művész indult, a zsűri ki is osztotta az első és második díjakat, a megbízást azonban mégis Ybl nyerte el a műbírálat során méltatlanul háttérbe szorított alkotásával, így 1880 tavaszán az ő tervei alapján indult meg a Danubius-kút felépítése. Az óriási, ezermázsás mészkőtömböt, amelyből az alsó medencét faragták, hatalmas csinnadrattával szállították a helyszínre. Három évbe is beletelt, amíg elkészült a kút: a figurákat Feszler Leó tervei alapján Brestyánszky Béla és Mayer Ede faragta; a kompozíció csúcsán az ősz Danubius magasodott, a csobogók alatt leányai, a Tisza, a Dráva és a Száva ültek. (Déry Attila Budapest eklektikus épületszobrászatáról szóló könyvében nem mulasztja el megjegyezni, hogy az alkotók vérbeli díszítőszobrászok voltak, így ahhoz szoktak, hogy alulról komponálják meg a látványt: ennek tulajdonítható a kútfigurák furcsa alkata, tömzsi testet koronázó busa feje.)

A monumentális díszkút, csúcsán a Belváros felé tekintő Danubiusszal a város büszkesége lett. Ha takarékossági okokból olykor csak vasárnap ontotta is a vizet, az útikönyvek kötelező látványosságként írták elő. A város azonban egyre változott körülötte: a húszas években már hat különböző villamosvonal sínpárjai fonták körbe, a Kálvin téren egyre erősebb lett a forgalom. 1939-ben, az Őserő című folyóiratban így fogalmazta meg Horváth Elemér a jövőt illető elképzeléseit: "A tér közepén lévő szökőkút, dacára, hogy szép és a múlt század 80-as, 90-es éveire emlékeztet, máshova helyezendő, mert a forgalmat erősen akadályozza, ugyanígy a járdasziget is taxiállomásával és az illemhellyel. Figyelemmel a tér különös alakjára, az illemhely valamelyik járda alá volna építendő. (...) A gyalogosok részére aluljáró is készíthető, mely egyúttal óvóhelyül is szolgálhatna."

Hat évbe sem telt, hogy Horváth Elemér vágya teljesüljön. A háborús ostrom és az újjáépítés hevülete a Pesti Hazai Első Takarék épületével együtt a Danubius-kutat is elsodorta. Újrafaragott mása csak 1959-ben készült el az Erzsébet (akkor éppen: Engels) téren. A kompozícióra nem is emlékeztet más, mint eredeti helyén, a Kálvin tér 9. udvarán üldögélő lányalak: nem más ő, mint Feszler szépséges Szávája.

N. Kósa Judit

Lelőhely