Képzeljék, már harmincéves az iskolatej. Sőt több is annál: 1969. március 3-án egyszerre huszonnégy fővárosi iskolában tartották meg a két és fél decis műanyag pohárban, szívószállal szervírozott tej- és kakaóadagok premierjét. Nagyjából ugyanakkor, amikor az alumíniumköntösbe bújt Corvin Áruház homlokzatán megkezdte működését a fényújság: a sebesen sorjázó betűket közlő négyszínű csoda a Publicolor fényreklám nevet kapta a keresztségben.

1969 egyébként is eseménydús évnek számított Budapesten. Azzal indult, hogy a metró fúrópajzsa végre átért a Duna alatt. Kétségtelenné vált, hogy a hányatott sorsú építkezés egyszer tényleg be fog fejeződni, belátható időn belül szerelvények járnak majd a föld alatt. Áprilisban vizsgát tett hát a metróvezetők első csoportja. Eközben persze lendületesen haladt a felszíni közlekedés korszerűsítése is: július elsejével a buszokról és a villamosokról eltűntek az ülőkalauzok, az utasok pedig maguk birkóztak az egyforintos villamosjegyek és az egy-ötvenes buszjegyek érvényesítésének feladatával. (A közlekedők nyolcvan százaléka a felmérések szerint egyébként is bérlettel utazott. Tőlük csak annyit várt el a BKV, hogy igazolványukat - a szovjet módi szerint - felszálláskor mutassák fel utastársaiknak.) S még mindig a közlekedésnél maradva: áprilisban az állam a taxi-gondokra is nagy csapást mért, amikor az addig egyeduralkodó Főtaxi mellett engedélyezte egy új társaság, a Volántaxi működését is. Ők merész újítással láttak munkához: a hagyományos autók mellett ötven darab Zastava kiskocsit is forgalomba állítottak, amelyeket fiatal nők vezettek. A reggeltől estig az utcán cirkáló piros minitaxik vezetői számára minden bizonnyal nagy könynyebbséget jelentett, hogy a közlekedésirányítók végre beismerték vereségüket, és a Népköztársaság útján felszerelték az első külföldi gyártmányú közlekedési lámpákat. A magyar darabok olcsóbbak voltak ugyan, de konzekvensen nem működtek.

Budapest mindeközben, mit tehetett mást, épült és szépült. Megállapodás született a várbeli Hilton Szálló felépítéséről, s már bontották a patinás Dunát, hogy telke az Intercontinentalnak adjon helyet. Pályázatot írtak ki az újpesti városközpont rekonstrukciójára, épült a városligeti cirkusz, a János-hegyi kötélpálya (a majdani Libegő), valamint a Clark Ádám tér közepén a várpalota légkondicionáló központja. Év végén átadták a Hungária körúti felüljárót, a bauxitbeton okozta veszély miatt viszont le kellett bontani a Mező Imre úti SZTK-székház tornyának nagy részét. A Magyar Televízió a gazdasági bizottság döntésének megfelelően elfoglalta az egész volt Tőzsdepalotát. Felszereltek ötszáz utcai telefont, amelyek már nem tantusszal, hanem egyforintossal működtek. Megnyílt az első társkereső szolgálat, és életbe lépett a kenyércsomagolási rendelet: ekkortól minden darab kenyérhez egy darab papír is járt.

És mindennek tetejébe éppen harminc évvel ezelőtt, 1969. május 14-én örömteli eseményről adott hírt a Népszabadság. Lám, a fejlődés, a modern dizájn immáron a Jászai Mari térre is betört, hiszen "Kedden megnyílt az első alumínium bisztró. A XIII. kerületi Vendéglátóipari Vállalat új üzletében alumíniumból készült az álmennyezet, a falburkolat, a bárpult, s még a kiszolgálórészt is színes alumíniumfüggöny választja el a konyhától. Az ételek és italok gazdag választékában - stílszerűen - megtalálhatók az alumíniumfóliába csomagolt különféle húskészítmények is, amelyek - sütés után - a gőzképződés révén megőrzik eredeti ízüket és frissességüket."

És most adják hozzá, hogy mindezt igazi Pepsi Colával öblíthette le a polgár: a vágyott nedűt már gyártotta a Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalat.

N. Kósa Judit