1945 májusáról dédnagyanyám csak annyit jegyzett fel naplóul is szolgáló háztartáskönyvébe, hogy "bevétel: Öcsitől 500 pengő, kiadás: 2200 pengő". Alighanem úgy gondolta, ennél több információra senkinek sem lehet szüksége. A kőbányai úriasszony, aki alig néhány hónappal korábban, közvetlenül az ostrom előtt özvegyült meg, úgy vélte, a részletekkel fölösleges is volna bíbelődni.

Pedig olykor a részletek is sokat mondanak. Májusban például dédnagyanyám már villamossal utazhatott a lányáékhoz, a Ferenc körútra. A két átszálló hat pengőbe került ugyan, de micsoda szerencse, hogy elsőként épp a neki fontos két viszonylat indult meg: a körúti 6-os és a kőbányai 36-os. Május elsejére időzítették a többi csodát is. Akkortól néhol már lehetett telefonálni (működött az Erzsébet, a Belváros és a Lágymányos központ), sőt az ország nagy részével a távírókapcsolat is helyreállt. Lehetett levelet küldeni vidékre, mi több, a fővároson belül expresszleveleket is kézbesítettek. És ami talán a legfontosabb: a dolgozók ünnepén megszólalt a rádió. Igaz, "egyelőre hangszórókkal történik a közvetítés, de tervbe van véve az új típuskészülékek gyártása is, amivel azt igyekszünk elérni, hogy a rádió a dolgozók legszélesebb rétegének is rendelkezésére álljon".

Villany viszont még nem volt Budapesten. A bánhidai telepen fejlesztett áramot, a fővárosba szállító hetven kilométeres vezeték még a harcok idején ment tönkre, és helyreállítása ezer akadályba ütközött. A Szabad Nép nem volt rest rámutatni a felelősökre: "Népbíróság elé velük!" - követelték a szerkesztők.

A Szabad Nép 1945. május elsejei számát egyébként jeles kolumnisták jegyezték. Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Révai József is írt a lapba. S bár Európa egy részén még dúlt a háború, a budapestiek figyelmét már más dolgok kötötték le. A Márkus Lajos Rt. dolgozói például örülhettek a nyilvános elismerésnek, amelyet a Ferenc József híd helyreállításához szükséges vasszerkezetek gyors elkészítésével érdemeltek ki. A Klara Zetkin Szövőgyár Kft. dolgozói a májusi versenyben tanúsított szorgalmukkal szolgáltak rá a dicséretre. A kispesti Bartus-cipőüzem húsz dolgozója "tizenkét pár bőrtalpú bakancsot készít a verseny keretében a vidéki földmunkásság részére". A Magnezitgyár munkásai viszont 50 lópatkóval, 25 lapáttal, 10 kapával, 15 kukoricamorzsolóval, 20 ekevassal, 6 kaszakalapáccsal és üllővel segítették a vidék dolgozóit.

A színházak műsora is a nagy naphoz igazodott. A Kis Színházban a Népszava-revüt mutatták be, a Jókai Színházban Moli`ere-től ment a Duda Gyuri. A Liliputi Színházban a Szabad Színház mutatott be jeleneteket Ernst Toller Géprombolójából.

Az Óbudai Kristályjéggyár Rt. szerencsére a jégtermelés megindításával ünnepelte május elsejét. S ha már a hirdetéseknél tartunk: a Lengyel Hentesárugyár Rt. zsírt, szalonnát, vágott baromfit keresett, November Sándor tételben vett volna borotvapengét és napszemüveget, a Király utcai Hexner alpakka evőeszközök, vendéglői és kávéházi felszerelések után kutatott. A Divatcsarnok azt tette közhírré, hogy "ha szép anyaga van, ízlésesen, gondosan megvarrjuk".

Megindultak az igazolási eljárások és az eszperantó tanfolyamok, műszaki személyzetet keresett az Operaház, alakuló ülést tartott a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetének urológus szakosztálya. Gyűlésre hívta tagjait az olimpiai bajnokok baráti egyesülése, a Magyar Kereskedelmi Alkalmazottak Szabad Szakszervezete pedig arra szólított fel, hogy akinél kölcsönkönyvtári könyv van, haladéktalanul szolgáltassa vissza. A Községi Temetkezési Intézet ugyancsak május elsején tette közzé, hogy hamarosan feltárja a Kamermayer-szobor körüli, a Ferenc téri és a Kinizsi utcai tömegsírokat.

Zajlott hát az élet, de azért mégiscsak ünnep volt május elsején. A bélyeggyűjtők számára kétségtelenül, hiszen azt írta az újság: "Bélyeggyűjtők! Május elsején a C. I.-167. számú Francotyp-gép az Erzsébet-körút 41. szám alatt Első szabad május 1. - 1945 vésetet használ."

N. Kósa Judit