A könyvekben többek között az a jó, hogy néha a legártatlanabb külsejű kötet is megfejthetetlen titkokat rejt. Mert kérdezem én: vajon ki lehetett az, aki gondosan beköttette, aranyozott feliratokkal látta el a Pesterzsébeti Vasas Művelődési Ház lapjának, a Csilinek az 1963-as évfolyamát? Azokat a lapokat, amelyekben előbb gondosan megfejtette a keresztrejtvényeket, s amelyekből kivágott néhány képet? S kiket ábrázoltak vajon azok a felvételek?

Legfeljebb a legutolsó kérdésre merek választ adni. Gondolom, a kivágott képek a Nemzeti Színház művészeit ábrázolhatták. Akárcsak a lap 1963-as évfolyamának legtöbb fotója: ez volt ugyanis az az esztendő, amikor a Csili színházterme a Nemzeti Színház kamaraszínházául szolgált, s az ország első művészei játszták az erzsébeti vasasok előtt példának okáért Sólyom Lászlótól A gyanú körbejárt. ("Darabom hőse egy kitűnő mérnök, szakmájának ismert és megbecsült képviselője, aki főmérnöki kinevezése előtt áll, fontos külföldi kiküldetésre készül, és népgazdasági szempontból igen jelentős újításon dolgozik" - nyilatkozta a szerző a lap áprilisi számában a minden bizonnyal fergeteges komédiáról.)

A Nemzeti művészei akkortájt részévé váltak Pesterzsébet életének: látogatást tettek az üzemekben (Fónay Márta gyorsan rendelt is egy reá szabott hálóköntöst a Habselyemgyárban), közönségtalálkozókon vettek részt a művelődési otthonban. Abban a Csiliben, amely akkor már kibővítve, megújulva várta szórakozni és művelődni vágyókat. A mai, szőnyeg- és bálásruha-vásárokra szakosott művházak ismerői kalapjukat emelhetik az akkori program olvastán: szabás-varrás, társastánc-, balett-, zongora és gyógytorna-foglalkozások, német-, francia-, orosz-, angol- és eszperantó-nyelvtanfolyamok közül választhattak az erzsébetiek, de járhattak énekkarba, színjátszó csoportba, vonós-, fúvós- és tánczenekarba is. A szakköröket felsorolni is nehéz: repülő- és hajómodellezők, bélyeggyűjtők, vasmegmunkálók, barkácsolók, rádióamatőrök, csillagászok és galambászok gyülekeztek a Csiliben. És persze voltak klubok is: nők akadémiája, szülők és gyerekek összejövetele és az elengedhetetlen világnézeti klub.

Ha hiszik, ha nem, az újság fénykorában húszezer példányban jelent meg havonta. Még messzi tájakra is eljutott, hiszen "Csorba László határőr írja, hogy öten vannak erzsébetiek, akik jelenleg együtt teljesítenek tényleges katonai szolgálatot, és sokat gondolnak a pesterzsébeti Csiliben eltöltött szép órákra. Kérésüket örömmel teljesítjük: lapunkat ezentúl rendszeresen elküldjük címükre." Így aztán a határon szolgálók is tudhatták, mikor lép fel Koós János, Németh Lehel vagy Czirok László a táncesteken, mikor hirdetik meg az Olvass, tanulj, válaszolj vetélkedőt, s hogy miről írt a Pintér István-Szabó László szerzőpáros Különös vadászat című könyvében, amelyet természetesen beszerzett a könyvtár. ("A két riporter kalandregénye egy hazánkban működő veszélyes kémbanda leleplezéséről és felszámolásáról szól.") Olvashatták a filmajánlót, gyönyörködhettek a külföldi - kapitalista és szocialista - sztárokban, láthatták, hogyan nyaralnak az erzsébetiek Zamárdiban, spórolhattak az IBUSZ-utakra (üdülés Zakopanéban, 1450 Ft.). Ingathatták a fejüket, amikor azt olvasták, hogy akadnak fiatalok, akik "előszeretettel kalapban lépnek be a társas helyiségekbe, s az étteremben még a ruhatáros könyörgésére, a pincér felszólítására sem veszik le a világ minden kincséért sem a kabátjukat, felöltőjüket."

Pedig a lap már korábban jelezte, mi a követendő magatartás. A Pillanatfelvételek rovatban kerek perec megíratott, csak az elvetemült jampecek nem értettek belőle: "Így is lehet, úgy is lehet". Mert lehet, ugye, harsogó magnetofon mellett, cigarettafüstben hazárd mód kártyázni; de eközben - mint az újság is mutatja - "közel tucatnyi fiatal, a KISZ-filmakadémia résztvevői, nagy érdeklődéssel hallgatják Puskás Imrének, a Budapest Filmstúdió munkatársát: hogyan készül a népszerű tudományos film?"

Gondolták volna, hogy ezek voltak a kártyaklub végnapjai?

N. Kósa Judit

Bara Margit a Csiliben