Ha az ember új helyre költözik, egy idő után nemcsak a lakókat ismeri meg, hanem az autókat is. Miközben a háztömb körül köröz reményvesztetten, és keres egy autónyi lyukat - olyat lehetőleg, amely fölött utcai lámpa ég, vagy legalább álmatlan polgárok laknak a közelében -, láthatja, kihez milyen kocsi tartozik. Ismerősként köszönti a nyugdíjas könyvelő Trabantját, ezer közül is felismerné a házmester agyonfényesített, reggeltől estig buherált, de szinte soha el nem mozduló Skodáját. Tudja, hogy a főnővérhez hófehér, vöröskeresztes matricával komolyított Opel tartozik, Szomory festőművészhez pedig egy irdatlanul hosszú autómatuzsálem. A méret a lényeg - gondolja, annak ismeretében, hogy Szomory évekkel korábban áttért az egész falat beborító képmonstrumok festésére, s az alkotás folyamatát mindig a szállítás macerás munkája tetőzi be.

Ilyen előzmények után az embert meglepi, ha új autó költözik az ismerősek közé. Öregecske Renault 5-ös például. Egyik nap még nincs sehol, másnap reggel viszont ott terpeszkedik a legjobb helyen, éppen Tóni boltja előtt. Márpedig tudvalevő, hogy Tóni szemét semmi sem kerülheti el, aki az ő látókörében parkol, azt nem érheti baj.

Már csak irigységből is körbe kell tehát járni a kis Renault-t. Piros, de nem valódi autópiros, hanem inkább amolyan pipacsszín. Karambolos volt tehát - vonható le azonnal a következtetés, belementek, vagy a gazdája szaladt bele másba, biztos jól összetört, legegyszerűbb volt tetőtől talpig átpingálni, aztán ez lett belőle. Kicsit puhák a kerekei, de hát ez bárkivel megeshet ebben a rohanó világban. Az ajtaja is lifeg, biztos huzatos. És az a rémületes rendetlenség odabenn! Ha közel hajolunk az ablakhoz - és törlünk rajta egy keveset -, komplett leltárt készíthetünk a bent hentergő tárgyakról. Az anyósülés elé egy barna férfizakót gyűrtek be, mögötte piros bevásárlókosarat látni - a szomszéd közérben is ilyet használnak. Van még bent pasztellszín bébisapka, valamint temérdek könyv. Igazi bibliofil alkat lehet a sofőr - vonjuk le a megfelelő következtetést -, mert a hátsó ülés teli van szórva a szerteágazó ízlésről tanúskodó kötetekkel: Leonardo Benevolótól A város Európa történetében, Gyakorlati útmutató a Ventura Publisher használatához, A reklám kézikönyve Ravasz Károlytól és Kaminski Györgytől, sőt a Membrán sorozat egy azonosíthatatlan darabja is ott van, csak takarásban.

Ősz volt, amikor a kis piros Renault beköltözött a ház elé, és néhány héten belül világossá vált, hogy többé nem mozdul el a megszerzett helyről. Hiába volt szemmel láthatóan lopott autó, hiába őrizte egy kalandos éjszaka relikviáit, a rajta lévő (igaz, páratlan) rendszámtábla mindörökre megóvta attól, hogy markos közterület-felügyelők vigyék magukkal valami messzi roncstelepre. Belepte a hó, s mire teljesen kiolvadt, alig maradt belőle valami. Eltűntek a lámpái, dísztárcsái és ablaktörlői, nyoma veszett az első lökhárítónak, a belső visszapillantó tükörnek és a komplett motornak. A műszerfalról csupasz vezetékek meredeztek, a kerekek teljesen laposan várták a végkifejletet.

Csak a kirobbanóan harsány tavasz tudott egy kis életet lehelni a hajdani Renault piros vázába. Az első verőfényes napon az autó két levelet is kapott: a sofőrülés felőli ajtó résébe üzleti ajánlatot dugtak gondos kezek ("Autóját készpénzért megvásárolnám..."), a másik oldalra pedig összehajtogatott zöld cetli került. "Ismer valakit, aki fogyni szeretne? Teljes körű tanácsadás, garantált eredmény" - szólt az üzenet.

N. Kósa Judit