Nagyanyám az utolsó évben egyre csak selejtezett. Bármikor ment hozzá az ember, mindig volt néhány ajánlata: kabátot mutatott, elegáns bőrtáskát, százéves porcelán kávéfőző ibriket - ha nekem nem kell, hátha ismerek valakit, aki örülne neki. Amikor meghalt, elképesztő rend maradt utána. A fiókban borítékolva minden irat. Feliratok segítettek a tájékozódásban, mi mire való: külön rakta a temetéshez szükséges papírokat, külön azokat, amelyek a kárpótláshoz kellettek volna, ha mégis visszakérjük a szentkirályi tanyát. A fényképek albumokban, a rajzok, emlékezetes cédulák nagy borítékokban vártak minket.

A nagyi fiókja jutott eszembe, amikor kinyitottam a Petőfi Csarnok mögötti bolhapiacon vett fényképes tasakot. A Bárdi Fotó Optika (Bárdi Henrik - Bienenstok Lipót és fia - alapítva 1869, Károly körút 28. Központi Városháza, telefon: 181-026) zöld-fehér mintás borítékját úgy hajtogatták, mint egy levéltárcát, s a gondosan megalkotott szövegről minden fontos információ leolvasható volt. "Amatőr munkákat a leggondosabb kivitelben 6 óra alatt készítünk", "Másolatok minden szinben, bármilyen minőségü papiron kaphatók. Kérjen mintát!", "Nagyitásokat szépia, zöld, kék szinben legszebben készitünk", "Jó felvétel csak jó szemmel érhető el, csináltasson szemüveget is nálunk". Bárdinál egyébként a pengős világban 40 fillérért hívtak elő egy tekercs filmet, 8 fillérért egy lemezt. A bélyegképekből 5 fillérbe került egy másolat, de levelezőlap nagyságút is csináltak 38 fillérért.

A borítékból előkerült számla három pengő hat fillérről szól, s gondos kezek mellékelték magukat a negatívokat is. Ha a fény felé tartom őket, virágos rétet látok, egymásra döntött kerékpárokat, pokrócon falatozó fiatalembereket; a másikon egy tökéletes tartásban fejen álló fiút, a harmadikon négy fürdőruhás alakot, ahogy megfeszülő izmokkal különös alakzatban tartják egymást, mint holmi cirkuszi erőművészek. A gúla csúcsán álló alaknak lemaradt a feje a képről. Van aztán itt tavacska, valami turistaház homlokzata, bokrokkal benőtt első világháborús emlékmű, amely mellett a kiránduló fiatalok sapkában, nyakkendőben fényképezkedtek.

Ha jól sejtem, mindez Viga Zoltán leventekorszakának legszebb pillanatait idézi. Viga Zoltán ugyanis, mint az a borítékban elhelyezett igazolványokból kiolvasható, 1940. november 6-án, tizenhat éves korában tagja lett az I/2-2 leventecsoportnak. A nevezett csoport a VI. kerületi Magyar Királyi Katonai Parancsnokság alá tartozott, hiszen Viga Zoltán a Király utca 30.-ban lakott akkoriban. Az már a másik, ugyancsak a borítékban elhelyezett igazolványból derül ki, hogy a négy polgárit végzett fiatalember levente segédoktatói tanfolyamon is részt vett az 1940/41-es évben, majd a II-5/1. csoporthoz került, és segédoktatói megbízatását az 1941/42-es kiképzési évre is meghosszabbították.

A Bárdi-féle fényképészet zöld-fehér tasakjában ezeken kívül már csak két papír lapult. Az egyik 1942. június 22-i dátummal arra szólította fel Viga Zoltánt, hogy június 25-én délelőtt 11 órakor jelenjen meg a kerületi elöljáró Aradi utca 23. alatti hivatali helyiségében, és "levente iratait hozza magával". A másik dokumentum egy Fürdőruha-megőrzési jegy a Nemzeti Sportuszodából (Szent Margitsziget). A két pengő értékű jegy ellenében az uszoda két darab fürdőruhát egy hónapig őrzött meg. A jegyen olvasható dátum 1943. március 28.

Semmi mást nem tudok Viga Zoltánról. Fogalmam sincs, mi történt vele, túlélte-e a háborút, ő maga őrizgette-e fél évszázadon keresztül a negatívokat és a sárguló papírokat. Arról azonban van némi sejtésem, hogyan került a precízen összeállított kis csomag a Petőfi Csarnok ócskapiacára. A Király utca 30.-at vagy egy éve hiába keresnénk ugyanis. A mellette álló 32.-es számmal együtt lebontották, nem is emlékeztet rá semmi más, csak a mögüle - a szomszédos tűzfalon - előbukkant két felirat: az egyik Grossmann Mór Női divat, készruha és vászonnemű raktárát hirdeti magyar és német nyelven, a másik pedig arról tudósít, hogy Kristóffy és Németh e házban Vas, szerszám, háztartási czikkek raktárat tart fönn.

Tessék sietni, ha esetleg látni akarják.

N. Kósa Judit

Lelőhely

Filmkockák Viga Zoltán borítékjából