Mire elég százharminchárom nap? Bő négy hónap? A múltat végképp eltörölni? A föld fog sarkából kidőlni? Ennyi idő alatt?

Nekifogtak, ez kétségtelen. Hat nappal a hatalom átvétele után elrendelték a hitoktatás megszüntetését a fővárosi iskolákban. Két nappal később elkezdték leltározni az üzemeket. Március 31-én szocialista átképző tanfolyamot indítottak a középiskolai tanárok számára, április másodikán viszszaadták tulajdonosaiknak a száz koronánál kisebb összegért zálogba tett tárgyakat. Április 18-án elrendelték a nyolcosztályos képzést. Bevezették a politechnikaoktatást, megszüntették az érettségit. Alkoholellenes tanácsot állítottak fel. Június 14-én tárlatot nyitottak a köztulajdonba vett műtárgyakból. Rekvirálták a lakásokat és a fölösleges fehérneműt. Július 16-án kimondták, hogy íróktól, művészektől és tudósoktól nem szabad rekvirálni. Hogy csak a jelentősebb intézkedéseket említsük.

De nyolcvan évvel ezelőtt történt itt sok más is. A Székesfőváros Házinyomdája például csak úgy ontotta a plakátokat. "Közhírré tétetik, hogy március 27-től április 2-ig terjedő héten friss marhahúst és sertéshúst kimérni, valamint ezen húsfélékből készült ételeket magánháztartásokban és nyilvános étkezőhelyeken előállítani és kiszolgálni nem szabad." A Népjóléti és Közegészségügyi Népbiztosság Gyermekvédelmi Propaganda Osztály pedig így írt: "Proletár anyák! Vigyázzatok csecsemőitekre, a nagy melegben... ne öltöztessétek melegen, vigyétek sokat a szabadba, félárnyékos helyre..."

Apropó, betegség. A Fővárosi Tanács, hogy a szanatóriumokban bujkáló burzsujokat leleplezze, háromtagú intézőbizottság kezébe adta a beutaló odaítélésének jogát. A kórházakból eltávolították az apácákat ("Lélekmentés címén furták be magukat a kórházakba is, hogy a haldoklóknak még az utolsó pillanatait is ködössé, nehézzé, kinzóvá tegyék"), az intézmények élére munkásokat állítottak. A temetőket is a főváros tulajdonába vették: "Most, amikor a proletárdiktatura az élők között minden régi, elavult korlátot ledöntött, a halottak megkülönböztetése sem indokolt" - mondatott ki március 29-én. A temetéseket ingyenessé tették.

Egy április 17-i rendelet jelentősen felemelte a fizikai dolgozók bérét, s az öt évnél régebben dolgozó szakmunkások egyforma fizetést kaptak. Ezt a szabályt június 16-án vonták vissza.

A Közoktatási Népbiztosság a színészoktatás egységesítése érdekében június 11-én az Uránia-házban létrehozta a Színészeti Főiskolát. Májustól működtek a gyermekmozik.

A VIII. kerületi tanács örömmel konstatálta, hogy rohamosan csökkent a kéjnők száma: márciusban még 2235-öt tartottak nyilván városszerte, július végén pedig már csak 1520-at. A siker nyitja a találkahelyül szolgáló lakások rekvirálása lehetett.

Az Orczy tér a csatába induló munkászászlóaljak nótájától volt hangos: "Lenin fiú vagyok én, vagyok én, Marxizmusért küzdök én, küzdök én... Itt van elvtárs, fogd a fegyvert, Komcsi itt most minden ember, csuhajja!... Halál minden elnyomóra, Győz a proli diktatúra, csuhajja!" - zengett a dal.

Mindeközben jó néhány könyv is megjelent. Köztük Ottó Julius Bierbaumtól A pokol automobilja és A bátor erdész, Gárdos Mariskától A kilenc hónap, Kahána Mózestől az Univerzum (versek), Mikes Lajostól a Nem lesz bankett!, szatirikus vígjáték négy felvonásban. Kiadták az Internacionálét, énekre és zongorára. A Nemzeti Múzeumban Oroszlán Zoltán arról tartott előadást, milyen volt az élet Pannóniában a rómaiak alatt.

Mégsem volt nehéz dolga annak, aki a százharmincnegyedik napon újfent nekilátott eltörölni a múltat. A Mária Terézia laktanyáról levették a Martinovics-táblát, a Marx laktanya ismét Ferenc József lett, a Lassalle-ról elnevezett Hadik, a Liebknecht kaszárnya pedig Nándor. A Koch Róbert kórház visszaváltozott Új Szent János kórházzá, a Nemzeti Palota királyi várrá. Bezárták az Orczy-kert kapuit, belépődíjat szedtek a Margit-szigeten - "amelynek látogatottsága a belépődíjak eltörlése (1919. április) folytán óriásilag fokozódott" -, s pénzt kértek az István út kényelmes székeiben üldögélőktől.

Ja, és a régóta önállósulni vágyó Soroksárpéterit - amely a lakosság kérésére Marxfalva néven vált független nagyközséggé május 18-án - gyorsan visszaminősítették résztelepüléssé, hogy majd csak hosszú évekkel később lehessen belőle az, ami ma is: Pestszentimre.

N. Kósa Judit

Lelőhely

Rohamosan

csökkent

a kéjnők száma,

a siker titka

a találkahelyül szolgáló lakások rekvirálása

lehetett.