Tudták önök, ki alapította a XIV. kerületi Fűrész utca 16. szám alatt található Szent Antal gyógyszertárat? Ugye nem? Pedig a patika - mint olvasom - napjainkban is működik, immáron hatvanötödik éve. Nos, elárulom: Betegh Károly gyógyszerészmester.

Amikor először felütöttem a Dinasztia Kiadó új könyvét, a Zuglói lexikont, a lapok épp ennél az unikális információnál nyíltak ki. Rögtön megszerettem a Herminamező Polgári Körének helytörténeti munkacsoportja által összeállított kiadványt, pedig akkor még nem is tudtam: az új lexikon nemcsak elképesztően adatgazdag, remekül használható kézikönyv, hanem izgalmas olvasmány is. (Jó, jó, belátom, kell ahhoz némi célzott érdeklődés, hogy az ember úgy olvasson egy lexikont, mint egy regényt, de esküszöm, megéri.)

Így tudhatja meg például az ember, hogy a Columbus utca felettébb regényes hely. Itt élt például Huszárik Zoltán filmrendező, míg az 58. szám alatti házról azt tartja a helyi legenda, hogy egy időben ott lakott Puskás Öcsi, a neves labdarúgó, a 62. szám pedig, úgy beszélik, eredeti formájában Erzsébet királyné vadászháza volt. És ez még mind semmi, a magyarok királynéjáról elnevezett út egyik csodaszép villájában ugyanis bizonyítottan ott élt Schlachta Margit.

Ami engem illet, én mégiscsak a gyárakat szeretem igazán. A Zuglói lexikonban hemzsegnek a jobbnál jobb gyárnevek: az Első Magyar Szállítási Vállalat Rt. például egy virágzó temetkezési vállalkozót takart, a Biersdorf Vegyészeti Gyár Rt. pedig olyan jól ismert tapaszok gyártóját, mint a Leukoplast vagy a Hansaplast. (Gondolták volna, hogy az 1930-ban alapított üzem számára a háborús előkészületek okozta pezsdülés hozta meg végül a rég várt sikert?)

Zugló azonban nemcsak a ragtapaszról volt híres, hanem a hashajtóról is. Dr. Schmidgall Adolf Darmol Gyógyszervegyészeti Kft.-je a Hungária körút 114. alatt működött, s bár már nyoma sincs, ma is minden pesti tudja, hogy amíg ő alszik, addig a Darmol dolgozik. A zuglóiak keble mindemellett az ugyancsak itt gyártott Diana sósborszesz miatt is dagadhatott a büszkeségtől, nem beszélve a kerület virágzó kalapiparáról. A számos itteni üzem közül a Magyar Gyapjútomp- és Kalapgyár Rt. bizonyult a legéletképesebbnek: többszörös átalakulás után Kalapgyár néven ment tönkre 1982-ben. Végzetét - mint olvasható - a nyolcvanas évekre jellemző kisszámú kalapkereslet okozta.

A könyv szerzői természetesen nemcsak a régmúltat idézik fel. Az adatok között részletes magyarázatot olvashatunk arról, hogyan működtek a Konsumexnél beváltható IKKA-utalványok, vagy hogy miről volt híres a legendás Kassák-klub - természetesen a Sebő-táncházakról -, esetleg milyen volt a Jégszínház, amikor valóban jég és nem parkett borította a padlóját. (Istenem, a káprázatos hazai jégrövük...) A lexikonban minden fontos adatot megtalálhatunk az érdekes vagy éppen védett házakról, a szócikkeket pedig pontos és minden részletre kitérő szobor- és emléktábla-regiszter egészíti ki. És temérdek izgalmas fénykép.

Fotó őrzi a Városliget hajdani Iparcsarnoka előtt fél évszázada még látható volt monumentális Sió kút emlékét - a háborút sértetlenül átvészelte, de a szobrok horganya miatt később széthordták -, s képen látható Lechner régi korcsolyacsarnoka is.

Találunk felvételt a harminc éve lebontott rákosfalvi HÉV-megálló épületéről (a háttérben már ott magasodnak a Füredi úti lakótelep házai), a régi bolgárkertészetekről és a hajdani jéggyárról. A lokálpatrióta érdeklődő, aki még csak ismerkedik Zugló helytörténetével, mindössze egyetlen dolgot hiányol: egy aprócska térképvázlatot, amelyről leolvashatná, hol is van pontosan Herminamező, Nagy-Zugló, Törökőr, Alsórákos és a többi, költői nevű XIV. kerületi városrész.