Sashalomról a pesti embernek alighanem a Nagyicce fogadó jut először eszébe, meglehet, hogy más nem is. A Nagyicce viszont szerencsére több dologról híres. Itt történt például, hogy Mátyás király összeakadt a furfangos cinkotai kántorral, aki elmés feleleteket adott a kérdéseire. Ennek köszönhető, hogy a cinkotai icce jóval nagyobb lett, mint bármely másik az országban. (A miheztartás végett: a nagyicce kereken három meszely.)

Hogy ennek a történetnek van-e valami alapja, azt ma már lehetetlen kideríteni. (Bár mint azt az 1971-ben megjelent monográfiában olvasvom, a helytörténet ismerői erősen ragaszkodnak ahhoz, hogy megeshetett valami efféle.) Az azonban egészen biztos, hogy 1867. június 8-án a Ferenc József megkoronázását ellenző 48-as Ellenzéki Párt vezéralakja, Madarász József ide vonult tucatnyi képviselőtársával, hogy távollétével tüntessen a fényes ünnepség idején. S hogy az igazi virtust nem lehet csak úgy megtörni, mi sem mutatja jobban, mint hogy kereken fél évszázaddal később, a koronázási jubileum alkalmából Mészáros bácsi újfent a Nagyiccében időzött hófehér szakállas, némiképp reszketeg párthívei körében.

A harmadik, amiről - tudomásom szerint legalábbis - Sashalom híres, egy egyszerű lakóház. Tulajdonosa vadonatúj anyagból, cementből építette a századelőn: a merész újítónak kerek négy évet kellett várnia arra, hogy a helyhatóság által életveszélyesnek minősített épületbe be is költözhessen. Persze amikor mindez történt, Sashalom még nem is létezett. Cinkota volt csak, s azon belül megannyi kisebb település. A környéket 1699 óta birtokló Beniczky-család számos ága a múlt század vége felé kezdte csak parcellákra osztani a hajdani királyi vadászkert mind értékesebbé váló - hiszen Pest határán fekvő - területét.

Beniczky Gábortól és feleségétől, Batthyány Ilonától 1887-ben Kunkel Imre, a Budapesti Központi Tejcsarnok megalapítója vásárolt meg egy hatalmas földdarabot, amelyen az általa alapított Nyaralótulajdonosok Egyesülete szigorú belső szabályok alapján szervezett, roppant előkelő nyaralótelepet hozott létre. Az új városrész széles útjaival, kertes házaival népszerű üdülőhelynek számított. 1888-tól már a Budapesti Helyiérdekű Vasút is segítette az itteniek közlekedését, egy évtizeddel később pedig felavatták az első utcai petróleumlámpákat. A villatelep 1896-ban vette fel a terület legendás urának nevét: azóta neveztetik Mátyásföldnek.

Sashalom azonban korántsem volt ilyen szerencsés. A középkori Farkashalma település helyén, az akkortájt Lucska-földnek nevezett vidéken Ehmann Viktor kezdett parcellázni. A Nagyicce egykori bérlője minden vállalkozását a földesúr, Beniczky Gábor lassú, de feltartóztathatatlan eladósodására építette: így került tulajdonába a fogadó, s így alakult ki az arisztokratikus Mátyásföld szegény rokona, a postások, tisztviselők által benépesített Sashalom is. A Cinkota részeként formálódó Sashalom különös vidék lett. Erdeit a pesti vámot megkerülő csempészek járták, a városból kitoloncolt bűnösöket Nagyiccénél rakta le a rendőrség kocsija. A nagy háború alatt harmincezer orosz hadifogolynak épített barakkokban állami lakótelep bérlői tengődtek. Az új községnek talán csak a neve volt szárnyaló. Sashalom éppen háromnegyed évszázada, 1923-ban vált önálló településsé.