A Dísz tér nem is igazi tér. Nemcsak azért, mert ormótlan sorompók szabdalják kisebb-nagyobb karámokra; korábban sem mutatta magát valódi térnek. Széles, barátságtalan utca inkább.

Ilyennek szoktuk meg: ha a Várhegy keleti oldaláról, a Hunyadi János út felől közelítünk, tágas térségre jutunk. A tér egyik végében a hajdani Honvéd Főhadparancsnokság romja, vele átellenben egy modern épület emelkedik. Körben lakóházak állnak, a nyugati oldalon jutunk le a Palota útra.

Ki tudja azonban, mit láthatott itt az ember a századelőn, a múlt század közepén vagy jóval korábban, a török kiűzése után? A házak többsége több évszázad építkezéseinek nyomát hordozza. Hogy a leglátványosabb példánál maradjunk: a nyolcas számú telken, amely a terület leghangsúlyosabb pontján, az Úri és a Tárnok utca találkozásánál fekszik, a török időkben még két középkori lakóház állt. Romjaikra a XVIII. század elején építettek egy barokk lakóházat, azt vásárolta meg 1801-ben Marczibányi István császári és királyi titkos tanácsos. (Tudják, ő volt az, aki Tetvesrét nevű telkét a fővárosnak ajándékozva idővel egy jó nagy művelődési ház névadójává vált.) A divatos copf stílusban átépített Marczibányi-palota tündöklése 1910-ig tartott: akkor az új tulajdonos lebontatta, és négyemeletes, szecessziós bérházat épített a helyére. Azt viszont egy bomba találta telibe a második világháború idején, így ma egy modern vonalú lakóház zárja le északról a Dísz teret.

A tér tizennyolc telkén folytonos bontással és építkezéssel telt az utóbbi háromszáz év. Mert vegyük csak a Hunyadi János úti feljárat esetét: ott, ahol ma egy faragott lábazat emlékeztet a hajdanvolt Vízi kapura, jobbról is, balról is üres telkek fogadják az érkezőt. Különösen a déli oldalon fekvő ház volt fontos a városkép szempontjából. A bástyára kiülő, a karmelita kolostornak támaszkodó egyemeletes, klasszicista épületet előbb a királyi mérnökkari igazgatóság, később pedig a tábori püspökség használta. Kiégett, lebombázott maradványait 1951-ben hordták el, ma kis park látható a helyén. Kézműves-kirakodóvásár - a kiírás szerint: Handmeister Markt - működik viszont a másik, a Dísz tér 1-2. számú telken. Az egykor itt állt klasszicista stílusú lakóházat 1900-ban bontották le, a helyére tervezett külügyminisztérium kedvéért. Ebben a minőségében rombolták aztán földig 1944-45 telén a két oldalról záporozó lövedékek. A terület egyetlen darabja, amelyet nem a háború pusztított el, maga a várkapu. Az 1858-ban felépített robusztus alkotást, amely Ferenc József nevét viselte, 1893-ban bontották le: remélték, hogy a Vár így könnyebben kapcsolódik be a főváros lüktető életébe.

A sors iróniája, hogy a Vár átelleni kapuját viszont éppen Ferenc József miatt kellett lerombolni. A középkori Zsidó kapu helyén álló barokk laktanyaépület ugyan már az 1849-es harcoknak áldozatul esett, de a következő évben új várkaput emeltek helyette. Azt, amely a királykoronázás negyedszázados jubileuma előtt szűknek találtatott. Az ünnepséget előkészítő szervezőbizottság bontócsákányokkal segített a gondon.

A Dísz téri házak tipikus históriája ez: középkori lakóház helyén a XVIII. század elején épült, aztán átépítették - egyszer, kétszer, sokszor. Esetleg nem fáradtak vele többet, hanem újat emeltek a helyén. A 6. számú telken álló klasszicista stílusú épületet 1930-ban bontatta le Miklós Andor, hogy a ma is látható lakóházat építtesse helyette. A 16. alatti barokk palotát viszont még 1893-ban törölték el a föld színéről: ott áll a Korona cukrászdának is helyet adó eklektikus lakóház.

Nincsen ezen semmi csodálkoznivaló. A várbeli polgárnegyed is olyan hely, mint mondjuk a pesti belváros: ha itt építeni akar valaki, annak először bontania kell. Így volt ez akkor is, amikor a millennium évében a ma csak "utolsó világháborús rom"-ként ismert Honvéd Főhadparancsnokság épült. Akkor a József nádor felesége, Mária Dorottya kezdeményezésére, klasszicista stílusban emelt evangélikus templom és egy barokk laktanyaépület esett az újítás áldozatául.

A Budapest műemlékeit bemutató, 1955-ben megjelent vaskos kötetben egyébként éppen döntetlenre áll a Dísz téri meccs. Kilenc épület szerepel a megsemmisült, és kilenc a még látható műemlékek között. Az utóbbiak különlegessége, hogy a mai turista olyan formájukban veheti őket szemügyre, ahogyan hosszú időn át senki: a háborús sérülések orvoslása közben a hiteles, eredeti állapot helyreállítására törekedtek a szakemberek. A 3. szám alatti Batthyány-palotát például az 1744-es tervek alapján renoválták, öt későbbi átépítés nyomait tüntetve el ezáltal. A Dísz tér 7. alatt tán még ennél is látványosabb volt a változás: ott a kaput helyezték át a homlokzat egyik oldaláról a másikra.

A Dísz téri házak, régiek és újak legfőbb közös vonása, hogy csak külsejükben idézik az elmúlt évszázadokat. De itt jön a happy end: idővel éppen itt jöhet létre Budapest első lakásmúzeuma. A 15. számú házban működő Műemlékek Állami Gondnoksága vezetőinek eltökélt szándékuk, hogy a barokk palotát az eredetinek megfelelő állapotban tárják a látogatók elé. Ma még irodák vannak a falfestményekkel ékes szobákban, de ha a terv megvalósul, bárki beléphet a kalandos sorsú házba. Az épület, amelyet Schultz János Lőrinc asztalosmester emeltetett, s amelyet báró de la Motte des Aulnois Ferenc Károly mérnökkari alezredes bővíttetett ki egy sajátos hangulatú árkádos folyosóval, egyszer talán különös élményt nyújthat a pestieknek. Megsejthetjük, hogyan éltek mások, máskor.